Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám - Kovács István: Vitomil Župan: Menüett gitárra (és huszonöt lövésre)

két írója, ahol már ő maga is a realitás talajában gyökeredzik. Egyetlen versiben a felnőtté-válés folyamata zajlik, hangosan gondolkodva mondja el a költő a már bizonytalan-bizonyosságot :

„Szédülés hát nem keserít, kitartok párologva, majd a pohár megőrzi foltomat szép, tiszta falán, van bennem annyi piszok már.”

Különös öröm, hogy Villányi László „Montázst játszik Franz Kafka A per című regényéből” versét olvasván önmagam kafkai-költői életérzésére találhattam; s még nagyobb öröm az, hogy a költő oly tiszta egyszerűséggel volt képes megsejtetni a kaíkai érzetet magát; és ha ezt a csak bizonytalannak tűnő — de minden önmagával és a világgal szembenéző alkotónál már kötelező: exisztenciális kérdést. Tömören fogalmaz: a vers adott történésén túl, a leglényegibb emberi-költői érzésben, a vállalásban, — önmagunk s a világ felé. „mindvégig nyugodtan megőrzőm mérlegelő értelmem”; továbbá: „itt nem mehet be senki más / mert ezt a 'bejáratot neked szánták”. — Itt már biztosan érzem Villányi László költészetben! vállalását: tudatosulását az örök költői egyedülvalóságnak, a mégsem egyedülmaradásnak. Ekként érzem hiteles szigorát is, és már egyénen túlmutató ars poeticáját, ahogy hirdeti-vallj a, a „Huszárok" című versében: a Mégist:

„de akarjunk játszani hogy tudjunk játszani a kikapcsolt rádióban nekünk kell megszólalni szép-magyarul.”

Villányi László ebben a második kötetében megérezte és legyőzte a felnőtt-lét valós élményét. Már játék — a faló; és történelem — Trója.

(Magvető Könyvkiadó, 1982.)

BALÁZSOVICS MIHÁLY

Vitomil Zupán: Menüett gitárra (és huszonöt lövésre)

Senkit se tévesszen meg a cím. Nem egy jugoszláv—NDK cowboy-film „elregé- nyesített” forgatókönyvéről van szó. Ezt a könyvet nem a hatvanas évek gitáros- koltos amerikai filmhulláma vetette a dalmát tengerpartra. Ha valami mégis Amerikára emlékeztet, az nem a cím, hanem az, hogy a szlovén Vitomil Zupán „Menüettje...” — értékeit tekintve — vetekszik a legjobb amerikai háborús regényekkel. És ennek a ténynek a könyv lehangoló visszhangtalansága se mondhat ellent.

A mű „ihletője” a második világháború, színtere: Szlovénia. Főhőse: Berk, az író-narrátor, aki királypárti „sólyomból” lett a jugoszláv népfelszabadító hadsereg katonája, anélküli, hogy valaha i® párttagsági felvételért folyamodott volna. Felettesei ennek ellenére megbíztak benne, becsülték őt szolgálataiért, bátorságáért. A műből, életrajzi jellege ellenére se tudjuk meg, természetesen, a legalapvetőbb, személyi igazolványba való életrajzi adalékokat. Azt, hogy a prózaírónak és drámaírónak egyaránt kitűnő Zupán 1014-ben született Ljubljanában, hogy tulajdonképpen építész- technikus, s hogy a háború után hosszú esztendőkre bebörtönözték.

380