Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - Rónay László: A lét ellentmondásai - Juhász Ferenc: A tékozló ország (tanulmány)
Messzire elnyúlt a három kereszt árnyéka a dombon. Az ércből öntött két Megkötözött, s az Odaszögezett villogott a holdfényben. A tékozló országban „Dósa kínja” szinte emberfölötti szenvedést jelképez. De a Juhász Gyulához írt korai vers azt sugallja, hogy éhből is élet sarjad: , Dózsa kínjait te hányszor elsírtad, nevét vérrel homlokomra írtad. Szívig ette magát ez az írás, ne feledjem, mi volt az a kínzás! Egyhangú volt, mondják, a nóta, a tücsöké is egy-jegyű kóta, de tőle zeng az alkony, az arany, de mégis örök és ezer színe van. S mintegy a halálban virtuálisan bennerejlő élet teljességének, ígéretének kiteljesedett motívuma tűnik fel A tékozló ország befejezésében: Elünk tányérszerűen ellaposodva, fénylő koronggá alakulva, egyikünk csupa ragyogó tapogatószál, a másiknak egyetlen óriás szem a koponyája. Van elektromos fényünk, foszforeszkálnak idegdúcaink, szemünknek szép a lángja kitermeljük magunkból a fényt, szüljük a ragyogást az életért ellapúlva. ARCHAIKUS ELŐADÁSMÓD Juhász Ferenc számára kimondva-kimondhatatlanul fontos az epikai hitel. Ezt részben úgy valósítja meg, hogy előadásmódjában megőrzi, egyszersmind sajátos módon, a maga személyes ihletének törvénye szerint továbbfejleszti a magyar eposz hagyományait. Már A tékozló ország bevezető kérdése („Árva nép, puszta ország, téged ki fog majd méltón elsiratni?”) az időtlenségbe tágít, ugyanazzal a módszerrel, ahogy Arany János is térből és időből kiszakadva idézi Toldi alakjait az Előhangban. Tudatosan él előadás közben régies kifejezésekkel, szavakkal, idézi vissza a „iamen- táeió” Jeremiás óta hagyományos formáját: Földbe visszataposott kalászok, sírjatok magatokért! Gubancos, tarackos árva földek, sírjatok magatokért! Fák, erdők, kiket nyárinak hegyeztek, sírjatok magatokért! Kiket sátánok röhögve fölsebeztek, szüzek, sírjatok magatokért! A protestáns magyar költészet nyelvi hagyományait is többször ébreszti A tékozló ország. Különösen sok ilyen nyelvi elemet tartalmaz az a betét, melyben „egy vak, öreg ^paraszt” mondja el énekét: Vasfejű madaruk karma dúlt fejemen, vastorkú hahota dobzódott könnyemen, kő-tű-lomb lakója, zöld-águnk hernyója kövér parancsára — kövér parancsára. 370
