Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám - Varga Imre: Próbafelvételek Tóth Lászlóról (tanulmány)

EGYMÁSRA EXPONÁLT MOZDULATOK. MIT CSINÁL A KÖLTÖ?

A tízegynéhány évvel ezelőtt érthetetlennek tartott poéta pályáját nézve egyre érthetőbbé, egyértelműbbé válik. Ellenesei már nem azért rántanak rá kardot, hogy elriasszák, harsány röhögést és szitkokat küldve utána, hanem azért, mert érzik, a puszta erejük a győzelemhez kevés. Cselhez is folyamodnak némelykor. A költő, aki „fehér bilin ülve” mutatkozott be az írástudóknak, felnőtt közben, s jó érzékkel, következetesen fűzi egybe éveit.

Sikeres verseskönywek után mesekönyv. Majd egy nagy visszhangot keltett interjúkötet, a Vita és vallomás. S közben fordítások szlovákból, lengyelből. Egy dráma (bemutatója írásom nyomdábakerülésekor már megtörtént), ö válogatta a közeljövőben megjelenő mai szlovák líra antológiáját. A felvilágosodás kori lapok amatőr kutatója. Értékes színházi vonatkozású dokumentumok: levelek, naplórész- letek, kritikák újraközlője. Ügy érzem néha — a közös műhelyben töltött évek után jóbarátként —, hogy a verseiben leírt fáradt, reménytelen és abszurd napokat záró borozások, tétova mozdulatok nem is rá, hanem egy másik emberre vonatkoznak. Áll a sóiban, zsúfolt autóbuszokban rázikódik, s közben verseket ír. Mintha szerepet játszana. Az Istentelen színjáték alakjait jeleníti meg egymaga, de kellő beleéléssel és fölénnyel. A kolofonból a közönség zavart fészkelődése, suttogása, hallatszik. Nem mernek közbeszólni.

345