Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám - Varga Imre: Próbafelvételek Tóth Lászlóról (tanulmány)

sugalló című Egy évad bugyrai. Ebben egy vöröskatona naplójegyzetei váltakoznak Rimbaud-idézetekkel — szembesítve a költői és az emberi pokoljárást, a líra és háború, a teremtés és az öldöklés „kalandját”.

Az idegen anyagok után a könyv egyik legélénkebb ciklusa következik, az Átváltozás. Földobott s visszahulló ötletektől tartalmas strófákig terjed annak a szürreális verscsokornak a skálája. A doromboló húsdaráló, a házőrző rózsa („Éjszakára eloldják / a rózsa láncait: /őrizze a házat”), az emberevő fa, s a Herbert-versek hangulatát megidéző A rózsa és tehén:

a rózsa nagyobb a tehénnél békésen kérődzik a kerítés tövében

a rózsa alkonyaikor föllegeli a tehenet

a tehén szára tövisestül

félelmetesen

mered az éjbe

Egy ötlet kibontása a buffo-szerű Europe rászedi a bikát. Hibája, hogy kicsit túlírt s nem egyenletes. A humortalanabb eredetihez vonzódom inkább.

Mintha az Innen és túl is a versre készülődés, az ábrándozás hosszú, avantgard- színezésű monológja volna. A lírai hős különféle idézeteket próbálgat helyzetéhez. S írja, nem a személy, hanem a „tudat drámáját”. A szöveg enyhén literátori, némely helyeken fellengzős, fel-felbukkan benne a régebbi strófák nagyotmondása, üres pátosza: „földrésznyi mellemen hadak dübörögnek.” A szöveg sodrását megmegakasztják a verbalizmusok, kedélyeskedő passzusok, „bemondások” és jópofa- ságok. A monodráma java azonban erős, részleteiben vissza-visszatérő szöveg. Indító élménye: a költőt megajándékozzák egy francia könyvvel. A nyelv számára ismeretlen, s így kötetlenül ábrándozhat a mondatok értelmén, fantáziája hátán Párizsba repülhet, s kedvére indíthat kalandokat a szoknyák között. Míg a tudat bejárja útjait, nemcsak a környező Világ dolgait illeti a „monológot” rögzítő ember, hanem rá-ráteszi kezét könyveire is. Bőséges idézetanyag épül a szövegbe: versek, próza, fordítások, riport-törmelék, híranyagok; s az aktív francia nyelvű mondaton kívül, találhatók itt lengyel, angol és szlovák részek. Az érezhetően enciklopédikus szándékkal írt Innen és túl összesítése mindannak, amit Tóth László versben eddig elért. Dalszerű betétek, nagy rámára vont képek, táji ízek, történelmi epizódok, szójátékok, gúnyorosság, pátosz, ragasztások, leíró realizmus, önéletrajzi töredékek, fantáziavilág, a szöveg képszerű elrendezése, némely mondatok hitelesítése lábjegyzettel stb. S innen ered a forma eklektikussága: epikusság, líra s némi drámai elemek is keverednek benne. S ha ebben még valamit hiányolok: többet vártam volna a szellem igazi kalandjából s kevesebb stíluskalandot.

TALÁLT KÉPEK, AVAGY: „JELENTEM: AZ ÁTKELÉS MEGTÖRTÉNT.”

„Az Átkelés verseiben a társadalom, a történelem, az objektív idő és tér már nem a lélek önkénye, hanem az objektív Világ törvényei szerint mozog, viselkedik. S azzal, hogy a lélek törvényei egybeesnek az objektív lét törvényeivel, természetesen a lélek is megmutatkozik.

S a költő világképének ez a metamorfózisa meghökkentő módon forradalmasította kifejezési eszközeit is. Űj kötetében egyrészt mintha a kifejezésről az ábrázolásra (a leírásra) tolódna a súly, másrészt pedig a kifejezési eszközökön belül a képek háttérbe szorulnak, s a nyelvet inkább az alakzatok, főleg az ismétlések s a halmozás és bizonyos pátosz emeli a köznyelv fölé. ,•

342