Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Tandori Dezső: A kettős kötés (vers)
TANDORI DEZSŐ A kettős kötés Hogy „senkinek sem mondhat ilyet, s ezért mindenkinek szól”? — könnyű pozíció, így mondhatnám, de megszorítom: könnyű, viszonylag! Amúgy: nehéz mind a helyzet! attól, hogy viszonyok között formálja lény és lény; beleszólhat-e gépzajba egy, madár a vállról? holtak ügyébe a most is élő? Ám hogyha már ügy — nem köt-e bárkit az élők közül? s mért fontos ez, és amaz nem? fontolandó már, amit meg kellene mondani — ám kinek s hogy? Pontfény-szerűen tiszta, egy ég körét visszfényterének tudva: a kései megtérő hogy lehet hasonló ahhoz a képhez, amely szemében ott s ott világlik? Hajnal e földi kör, ébredni kell majd, s ehhez aludni kell, nem mondható a mondhatatlan, bármi merész is a rend hagyása: csak vissza-rendülvén. Ez a szó tere, nem megbicsakló, vélt kikerülhetés — nem úszható meg az se, persze, hogy legyen ily fanyar és magányos éjfél-csavargás, székre leroskadás, vastag kabátban, napszemüveg mögül nézvén lerongyolt hangszerekre, j óakarattal—elaltatólag tűrvén saját rosszabb kiadásaink épp-egyikét.. . ám azt, ami kellene ily állapotként is: csupán a színre szokásos idő teremti;------h ívd munkavégzésnek, vagy egyébnek, és üljön trikód vállán — hiszed — „isteni” sugalmazó, vagy egy „szakadt” kis szürke madár csak: a nyughatatlan 34
