Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám - Tandori Dezső: A kettős kötés (vers)

benső középpont külseje úgy tiéd, ha zökkenetlen vagy te-magad-csupán- és-bárki-más, mint nap, ha süt, mint víz, ha fut, és ha a változás így

próbál ki téged, s azt, ami még lehetsz, nem hozza mindjárt-mást-akaró erő, nem hozza látványos veszéllyel, hozza azonban a percre-perccel:

ott „lényeget” nem kell külön érteni, ott egy madárláb „hőt közöl” alkarod izom-gép-mozgásával, és át sem lehet írni e némaságot:

mert már beszéd az! távoli, régi, új és nagy-közei: nem válik el ott, csupán te vagy gyakorlatlan fül és kéz,

néma — miattad; „ez egy nehéz vers”,

ez lesz belőle, s csak te vagy itt az ok, homályosítod lényegi fényedet,

de majd, de majd, majd nem tudod, „hogy” lesz, ha e „mondani-hogy?” sosem lesz;

most itt — csak ennyit; jól vagyok; éjszaka békén erőt gyűjtök, hogy a holnapi reggelt viszonylag tűrhetően érjem; elérjen, amit veszítek.

35