Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - Száraz György: A tábornok XXV. (életrajzi esszé)
nem lehet követelni rámenést, szívósságot, kegyetlenséget, ami a korszerű háborúban éppoly nélkülözhetetlen előfeltétel, mint a történelmi idők legrégibb időszakában is az volt.” írója Kovács Gyula, a felkelés jelét továbbadó ludo- vikás üteg egykori főhadnagy parancsnoka, ekkor — 1942 augusztusában — a Donhoz felvonuló 2. magyar hadsereg vezérkari főnöke. * A honvédelmi miniszter 1919. szeptember 18-án elrendeli a Ludovika Akadémia újraszervezését. Egyidejűleg intézkedik, hogy az akadémikusokat igazoló eljárás alá vonják, tekintettel arra, hogy többen közülük szolgáltak a Vörös Hadseregben. A „vereskedőket” csöndben eltanácsolják — megállapítva, hogy a „félrevezetett fiatalok” önkéntes jelentkezése „fiatalos hévtől fűtött hazafiság- ból” történt —, csupán egy hallgatót ítélnek el látványosan, mert az már februárban, „az intézetből önkényesen eltávozva a hírhedt tengerészdandárhoz lépett be”. Elég nehezen megy az újrakezdés. Novemberben érettségi-előkészítő tanfolyamot rendeznek a katonai főreáliskolák még nem végzett, IV. osztályos növendékei számára, s csak ezt követően, december 1-től kezdődhet az I. évfolyamban a rendszeres oktatás. És mivel a II. és III. évfolyamba kerülők is csaknem teljesen elmulasztották az előző, 1918—19-es tanévet, ezeknek két év anyagát kell összevonni az elkövetkező oktatási időszakra. Külön nehézség volt az akadémikusok különböző előképzettsége: „régi” ludovikások, volt mödlingi és traiskircheni „közös” hallgatók, honvéd hadapródiskolások és német oktatást kapott tegnapi „zöglingek” ülnek egymás mellett az osztálytermekben. 1920-ban fölavatják az ellenforradalomban részt vett „alhadnagy-akadémikusokat”, s az ez év őszén bekerülő I. évfolyam már új, négy oktatási évre alapozott, egységes tanterv alapján kezdi tanulmányait. 1921-től viszont újabb nehézségeket okoznak a trianoni békeszerződés korlátozó rendelkezései. Mivel szükséges, hogy „a katonai iskolák tanfolyamainak látogatására bocsátott növendékek száma szigorúan arányban álljon a tisztikarban beállott üresedésekkel”, meg kell szüntetni a honvéd hadapród- és főreáliskolákat. Ez látszatra meg is történik: a katonai középiskolák „magyar királyi reáliskolai nevelőintézetekké” alakulnak át, a vallás- és közoktatásügyi miniszter látszat-igazgatása alatt. A Ludovika marad az egyetlen nyílt katonai tanintézet. Belitska honvédelmi miniszter 1922. februárjában fogadtatja el a nemzetgyűléssel „a magyar királyi honvéd tisztképzésről” szóló törvénycikket, amely kimondja, hogy a Ludovika „négy évfolyammal bíró és teljes ellátást nyújtó katonai főiskola”, melynek hallgatói „a honvédség megállapított létszámában foglaltatnak” — tehát beleértendők a trianoni keretbe —, „tényleges tagjaivá azonban csak felavatásukkor válnak”. A törvény ekkor még lehetővé teszi, hogy sikeres különbözeti vizsga után egyenesen a II. évfolyamba kerüljenek azok, akik előzőleg egy évet szolgáltak a csapatoknál. A négyéves kiképzési rendszerben az I. évfolyam általános, valamennyi fő fegyvernemre kiterjedő, de főként gyalogsági kiképzést kap. A II. évfolyamtól már elkezdődik a külön gyalogos és tüzér — 1922-től a híradó, 1923-tól a műszaki — szakmai oktatás; a huszárok különválasztása csak a III. évfolyamban történik. A hallgatók 20 évi tényleges szolgálatra kötelezik magukat. 1924-től — ekkor avatják az első IV. évfolyamot — 326
