Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 4. szám - Száraz György: A tábornok XXV. (életrajzi esszé)

harc nélkül birtokba vette a József ^központot. De a Lemberkovics-ígérte „polgári erők” nem jelentkeznek.

öt óra tájban viszont egy szakasz vöröskatona érkezik a főbejárat elé, velük Lőwi Béla, az akadémia egyik politikai megbízottja, aki a lázadás kirobbanásakor nem volt az épületben. A későbbiekből úgy tetszik, nem tudja pontosan, mi történt, legföljebb gyanítja, hogy nem „forradalmi készültségről” van szó.

Nézzük először, hogy mondja el az ezután történteket Bartha őrnagy: „Ez a Lőwi... körülbelül 50—60 katonával az előtéren, a Ferenc József szobornál helyezkedett el, azután pedig egy rajjal egyenesen hozzám, a parancsnoki irodába jött és katonáival az ajtókat elállatta. Kelepcébe voltam szorítva, a szorongatott helyzetemből valahogyan szabadulnom kellett. Lőwi, Haubrich parancsára hivatkozva, a géppuskák azonnali átadását követelte. Én, hogy az irodából kijuthassak, látszólag belementem az átadásba, és az udvarra hívtam Lőwit azzal, hogy a géppuskák az udvaron vannak. Lőwi erre velem is jött. Mikor az udvarra értünk, már nyert ügyem volt, mert ott állott egy akadémikus szakasz ... Ezek, a történetekről értesülvén, természetesen ellenállottak. Ebben a pillanatban érkezett egy kerékpáros, akinek a nevét később nem sikerült megállapítanom. Ez az ellenforradalom kezdő sikereiről hozott hírt. Mikor Lőwi ezt meghallotta, azonnal a menekülés útját választotta. Hirtelen az előtérre szaladt, s ott várakozó csapatát tüzelésre és rohamra vezényelte, mire a harc azonnal megindult. Az akadémikusok biztosan lőttek. Minden lövés talált, az előtér megtelt halottakkal és sebesültekkel, és a roham pár perc alatt vissza volt verve. Lőwinek bentszorult vörös raját Niedermann főhadnagy szerelte le ... A tűzharc folyamán Lőwi az első halottak között volt.”

Hallgassuk most ugyanezt a Lenkei—Bachó szerzőpár előadásában.

Szerintük a főkapu elé érkező szakasz mögül „előlépett Lőwi Béla és a kapuban álló Bayer Ferenc századossal való rövid tárgyalás után egy raj kíséretében az akadémiába jött és ott Bartha őrnagytól, aki Mildner és Juszthy századosokkal a főkapuban állott, Haubrich rendeletére hivatkozva követelte az akadémián levő géppuskák kiadását, hogy azokkal a Mária Terézia laktanyában állítólag felhalmozott értékeket megvédhesse. Bartha őrnagy, Haubrich ellenkező parancsára hivatkozva, megtagadta a géppuskák kiadását, mivel az akadémia összes fegyvereivel együtt Haubrich parancsnoksága alatt készenlétben áll. Lőwi azt ajánlotta, hogy hívják fel telefonon Haubrichot. Fel is mentek a távbeszélőközpontba és kérték a már megszállva tartott József- központtól a hadügyi népbiztosságot, amit az a Lőwi által bemondott jelszóra természetesen már nem kapcsolt... A hangulat mindig izzóbbá vált, amit csak növelt az a hír, hogy a monitorok a Dunáról lövik a szovjetházat, a királyi palotán és a Duna parton pedig kitűzték a nenzeti lobogót. Lőwi végre kiment a szakaszhoz és ott elrendelte a szuronyok féltűzését és a puskák töltését. Néhány pillanat múlva hatalmas fegyverropogással megkezdették a támadást, amit az akadémikusok viszonoztak.”

Van egy harmadik változat is: Bayer századosé.

ö, mind mondja, a vörös szakasz „volt tisztnek látszó” parancsnokával beszélgetett, aki „nem árult el semmiféle ellenséges szándékot”. Közben Lőwi a parancsnoki irodában tárgyalt Barthával, majd a városparancsnokságra akart telefonálni, de sikertelenül, „mert nem tudta a jelszót”. Később, „a parancsnokság intézkedésére”, mégiscsak sikerült összeköttetést kapnia, de Haubrich nem volt ott, a helyettese viszont „nem akart intézkedni”. Bartha ekkor föl317