Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 4. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)
ÁGH ISTVÁN Dani uraságnak ív. Csak ki kell mozdulni a vasutas szállóból, csak elindulni a közeli Alsóságra, a 19. századba kerülök máris. Ami az Úrnak otthonos, az engem kíváncsiságra gerjeszt és meglep. Egyetemi tanulmányaim után Kresznerics Ferenc nyelvésszel nem foglalkoztam, akkor is keveset hallottam róla. Most megfoghatom szótárát, s olvashatom: Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal. Készítette Kresznerics Ferenc szombathelyi megyebéli pap, bölcselkedés’ doctora, sági plébános, kemenesalji esperes, szent széki bíró, és a’ Magyar Tudós Társaság tiszteletbeli tagja. Kiadták a’ Magyar nyelv és a’ szerző néhány barátjai. Budán, a’ Magyar Királyi Tudom. Egyetem betüjivel. MDCCCXXXI.” Most veszem észre, hogy a korhű ortográfiát írásomban nem alkalmaztam, mégis megnyugszom, mert ha Kresznerics írását megértem, akkor az enyémet Urasá- god is megérti. A könyv pergamentropogású lapjai megsárgultak, mint a kukorica csuhéja, úgy simogattam, leveleztem, mintha kukoricát fosztottam volna gyerekkoromban. Mert a nyelvvel tudományosan nem foglalkozom, inkább a munka nagyságát bámulom, nem kritizálom. Nem tudom, mi lehetett a Tekintetes Úr véleménye, de én a könyvet felütöm, s egyszerre igazságot találok. „Had — Hadad. Vár — Várad. Bök — Bököd. Bors — Borsod. Ez egy régi, de már kiavult ki- csinyező rag, egyedül némelly helységek nevein van még fönn, ott is jobbára a magánhangzója kihagyásával, mint Káld, Sárd, Belvárd, Kisfalud, Tököld, Tömörd’ s a’ t.” Én is így tanultam az universitáson, csak mi az értelemváltoztató szóvéget képzőnek nevezzük. Megírja a szótárkészítés módját, irdatlan munkáját, s mikor kútfőként Szenczi Molnár Albertet, Párizpápait, a régi királyok leveleit, a fönnforgó közmondásainkat satöbbi fölsorolja, bevezetőjét eképpen folytatja: „Sokat a nép szájából is hallottam, ezeket is, ha az igaz magyar mértéket megütötték, följegyeztem, hozzá tévén,'hol, mikor, s melly értelemmel hallottam. Kezdettem az annyira ajánlott szür-monopóliumra is le tekénteni, meg szereztem e végből a népi énekeket, és azon apróbb munkákat, mellyeket a köz-nép annyira kedveli, és egyedül olvas. De, meg vallom, minden haszon nélkül, mert az illyen, többnyire névtelen munkák, mint annyi fattyú gyermekek, minden gond nélkül és durván neveltetnek föl, ezerszer meg ezerszer nyereség kedvéért újra nyomtattatnak ki, minden vigyázat, minden szorgalom nélkül, tele hibákkal, és így reájok valami nyomóst építeni tellyességgel nem lehetett.” Becsülöm körültekintését, hitele fedezetes, hiszen nem a nép nyelvét becsülte alá, hanem a népszerűsködő ponyvanyelvet. Hogyan tételezhetnénk föl egy falusi papról? A szótárkészítésben az úrhatnámság tűrhetetlen, örömömre több csárdanévre hívta föl figyelmemet, melyeket ma is ajánlhatnék vendéglőseinknek. „A csárdaneveknél különös a jó kedvű és mintegy becsalogató el nevezés p.o. Alig vár, Bé csaló, Bé tekénts, Bele vár, Emausz, Foglár, Kudorgó, Kurta hegy, Kutya kaparó, Lasnak, Les-vár, Lyukas halom, Néma, Parrag vár, Péter háza, Pityer, 290