Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Pomogáts Béla: Átutazás életen és halálon (Méliusz József: Tranzit kávéház) (tanulmány)
Átutazás életen és halálon MÉLIUSZ JÓZSEF: TRANZIT KÁVÉHÁZ Méliusz József, bukaresti magyar író 1979 tavaszán hosszabb utazásra indult, útjának állomásai Újvidék, Zágráb, Velence, Firenze, Róma, végül Cap Martin, a francia Azúr-part egyik kevésbé látogatott fürdőhelye, ahol Nemes-Nagel Lajos, a Gondolat című kommunista folyóirat alapító-szerkesztőjének vendégszerető nyári otthonában várta néhány hetes pihenés. Utazásáról százhúszonkét útilevélben számolt be, ezeket a bukaresti A Hét című hetilap közölte 1979—1981-es számaiban. Az útilevelek gyűjteménye 1982-ben Tranzit kávéház címmel — Utazás és álom alcímmel — jelent meg kötetbe foglalva, az 1971-es Illúziók kávéháza, az 1977-es Kávéház nélkül és a még kéziratban lévő Napnyugati kávéház után egy személyes-vallomásos esszé- és jegyzetsorozat negyedik darabjaként. Könyv, amelyre nemcsak azért kell figyelnünk, mert az Aréna című verseskötet, a Város a ködben című regény, a Sors és jelkép című emlékirat írójának emelkedő pályáján is új emelkedést jelent, hanem azért is, mert a kisebbségi sorban élő magyarság és tágasabban a kelet-közép-európai népek történetének még részben homályban maradt eseményeit világítja meg. Nemcsak az „utazás és álom” rajza ez a könyv, hanem miként egy korábbi „kávéházas” kötet alcíme mondta: „emlékezet és vallomás” is: személyes emlékezet, de közös vallomás. Az emlékezet az író életének egy nehéz szakaszára irányul, a vallomás egy kisebbségi népcsoport, általában az emberi társadalmak életének észszerű és humánus megszervezése mellett tesz hitet. A múlt és a jelen a könyv epikai és gondolati szerkezetében is szemben áll egymással: a múlt emlékei és a jelen utazási tapasztalatai. Ez a szembenállás egyszersmind történelmi modellek szembeállítását jelenti, a végsőkig lefokozott emberi lét társadalmi méretekben megmutatkozó általános crtékhiá- nvával szemben áll a kulturális és humánus értékekben gazdag társadalmi lét elérhető legjobb változata. Az emlékezés, az álom képei mutatják az általános értékhiányt, az utazás tapasztalatai jelzik azokat az egyéni és közösségi értékeket, amelyeket Méliusz József nélkülözhetetlennek tekint. A könyv terjedelmének közel fehét kitevő álomkép-jelenet távlatosan utal az író személyes megpróbáltatásaira, ezeknek emberi atmoszférájára. Méliusz József írói sorsában tragikus szakadékot jelent az a hat esztendő, amelyet 1949 és 1955 között hamis vádakkal börtönben töltött. Fiatal íróként kötelezte el magát a szocializmus eszméinek, Gaál Gábor kolozsvári marxista folyóiratának, a Korunknak legbelső munkatársa volt, majd a felszabadulás után a romániai magyar kulturális élet egyik vezető személyisége lett. Midőn 1949-ben, a kelet-közép-európai országokban lezajlott hamis politikai perekkel párhuzamosan a román hatóságok konstruált peres eljárások során kívántak leszámolni a magyar nemzetiségi szellemi vezetőivel, Kurkó Gyárfással, Jordáky Lajossal, Balogh Edgárral, Demeter Jánossal és másokkal együtt őt is bebörtönözték, azzal a képtelenséggel vádolva, hogy magyar „nacionalista szervezkedés” részese. (Ugyanebben az időben Gaál Gábor ellen is politikai hajsza indult, ez a hajsza vezetett a kiváló marxista tudós és szerkesztő korai halálához.) Ennek a hosszú évekre terjedő személyes és közösségi kálváriának az ábrázolásával egyelőre még adós a romániai magyar irodalom. 283
