Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Lőrinczy Huba: Kísérlet a gyermekkor mítoszának ábrázolására (Ambrus Zoltán: Tóparti gyilkosság) (tanulmány)
LÖRINCZY HUBA Kísérlet a gyermekkor mítoszának ábrázolására AMBRUS ZOLTÁN: A TÓPARTI GYILKOSSÁG . .amint fogy-fogy a jövendő, egyre-egyre drágább lesz a múlt." 1. Babits: Emlékezés gyermeteg telekre (Zárókő lett a Solus eris Ambrus nagyepikai vállalkozásainak sorában. Kedvét szegte az írónak a — nem először tapasztalt — szerkesztői önkény és értetlenség csakúgy, mint a regény ebből is következő s általa is érzékelt részleges művészi fiaskója. Bár- hányszor csábították is hajlandóságai a nagyepikához Ambrus Zoltánt, alkata, adottságai, a sűrűn ismétlődő betegségek és az örökös időhiánnyal, túlterheltséggel küszködő életvitel nem a regényírásra predesztinálták elsősorban. Belátta ezt — úgy tetszik — ő maga is. 1903 után egy darabig annyi kapcsolta csupán e műfajhoz, hogy némileg átdolgozta, kibővítette, stilárisan finomította korábbi regényeit, a Midas királyt és a Solus eris-1 légióként. Nagyobb kompozíciók csak a következő évtized elején kerekedtek ki újra Ambrus tolla alól. Előbb a Kultúra füzértánccal laza szövésű epizódgyűjteménye, majd a Mozi Bandi kalandjai című, kamaszoknak szánt kisregény. A tóparti gyilkosság 1914-ben, a Vasárnapi Újság 32—40. számában látott s megformálásük egyértelműen a szatíráé, az utóbbi azonban másért is figyelmet érdemel- Feltűnik benne a gyermekkor, a maga sajátos fantázia- és hiedelemvilágával, mítoszt áhító nyugtalanságával, s hazugsággal elkábított, halálra rémült kicsi hőse már a következő vállalkozás, A tóparti gyilkosság Gombos Pistáját előlegezi. Jelzi e könyv — túl a korábban született novellák tanúságtételén — Ambrus hirtelen megnövekedett érdekét a gyermeki lét öntörvényű kozmosza, furcsa mitológiája iránt, korántsem meglepő ekként a folytatás, egy személyes emlékekből táplálkozó kisregény. A tóparti gyilkosság 1914-ben, a Vasárnapi Újság 32—40. számában látott elsőül napvilágot, egy évvel utóbb címadója lett a szerző Athenaeum gondozta kötetének, újabb kiadását 1918-ból, a legfrissebb editiot pedig 1961-ben keltezték. Fallenbüchl Zoltán föltevése szerint alkotója már 1909-ben dolgozott A tóparti gyilikosságon. Igazolni látszik vélekedését az író levélváltása Schöpflin Aladárral (a Vasárnapi Újság szerkesztőjével) s az az értesülés is nemkülönben, hogy Ambrus nagyszabású „autobiografik-us regényben” kívánta megörökíteni gyermekkori emlékeit. Egynémely megfontolások azonban óvatosságra intenek. Ellene szól Fallenbüohl hipotézisének a Sohöpflinhez címzett levél maga is. Egy „készülőben levő regény”- ről tudósít ez, amelyet a „kellő időre” bevégezni „lehetetlen”. „Nagy feneket találtam keríteni neki — folytatja Ambrus —, s hogy csak minimális mértékben is megfelelhessen a kompozíció arányosságára vonatkozó kivánalmaknak: még igen sok munka van vele. A karácsonyi albumra tehát még abban az esetben se tudnék elkészülni vele, ha rászánnám magamat arra, hogy a kvalitás kérdésével ne törődjem (...).Ezért „... csak súlyosbítanám s tetézném a hibát, ha (...) a meglevő, mintegy öt nyomtatott ívnyi kéziratot a nyomda rendelkezésére bocsátanám, annyival inkább, mert 10—12 ivén a regény már nem fejezhető be; legalább 15 iv lesz.” A men- tegetődző hangú írás — egyebek közt — azzal érvel: „.. .meg is feleltem volna a feladatnak, ha véletlenül szerencsésebb témát találok”, hogy egy kérdés legyen a 275
