Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 3. szám - Csengey Dénes: A magyar beatnemzedékről

terségesen megteremtve, s e liturgiában nyerve boldogulást, onanizáló kamasszá válhatott volna a „nemzedék”. Ezért volt parancsoló szükség a beat magyar nyelvű dal- kultúrájának megteremtése, és ez a szükség avatta nagy eseménnyé az első magyarul éneklő együttesek megjelenését a koncertdobogókon.

Az új dalnak kezdetben múlhatatlan érdeme volt a puszta tény, hogy egyáltalán megszületett. Az egyszerű, szinte primitív, de nagy erejű dallamok ezer wattal erősítve mutatták meg egy generációnak a saját tétova szívverését, a dadogó őszin- teségű szövegek, mint a mesebeli együgyű legény szájából elhangzó varázsigék, egy szempillantás alatt mennyországnak megfestett álmennyezetté, operadíszletté silá- nyították az addig divatját élő, giccs-eszményeket sugalló, de a táncdalellenes hadjáratokban bővelkedő ötvenes évek után előadóit egy ideig nemzeti hősökké emelő slágerzenét, üresen kongó szólamok gyűjteményévé a mozgalmi dalokat, amelyek mögül lábujjhegyen elsettenkedett a kispolgárrá emelkedés idejét elérkezettnek látó munkásosztály, részeg bolondok napi táplálékává a sírvavigadó magyarnótát. A magyar nyelvű beatkoncertek szaporodása egy olyan fórum létrejöttét ígérte, ahol egymást erősítő harmóniában jelenhet meg a populáris egyszerűség és a gondolati, művészi igényesség, az ideologikus illúzióktól mentes őszinteség és a programos pártosság.

E fórum megteremtésére kellett volna vállalkoznia a magyar beat vezérkarának, s magában az új dalnak. De nem ez történt, a a mozgalom már indulásának pillanatában megzavarodott (noha a kezdet lendületes összevisszasága jó darabig ígéretes vajúdásnak tűnt), nem tudta tisztázni helyzetét és céljait, nem tudta felmérni sem önmagát, sem perspektíváit. A „nemzedéket” — és ezzel nem álltak egyedül a „hatvanasok” — erősebben tartották fogva neveltetéséből eredő szemléleti és ízlésbeli korlátái, mint amekkora lendületet a kultúrateremtés igényét keltő — s lehetőséget sugalló — kihívás adott.

Milyen korlátokról van szó?

Az ötvenes évek politikája nem tudta, s ennek következtében az annak igen direkt hatása alatt álló tudományos és hétköznapi társadalomszemlélet sem tudta tisztázni viszonyát a Magyarországon kívüli társadalmi, illetve eszmei tényékhez. Egyetlen primitív viszonyítási rendszer működött, melyet a következőképpen vázolhatunk: nálunk szocializmus van, és a szocializmus jó. Nyugaton kapitalizmus van (más égtáj akkoriban nemigen említődött), és a kapitalizmus rossz. A jó és a rossz egymás megszüntetésére törekszik, lévén, hogy egymást kizárják. Tovább pedig: a jó létezésének minden mozzanata szükségszerűen jó, azaz egy lépés a rossz visszaszorításának küzdelmes folyamatában, melyre a rossz csakis ellentámadással válaszolhat, így is tesz, létének minden mozzanatában a jó megszüntetésére tör. Hogy a tárgyi valóságban mely dolgok jók, és melyek rosszak, annak megítélése igen egyszerű. Csak azt kell tudnunk egy adott műalkotásról vagy borotvafelszerelésről, filozófiai rendszerről vagy alsónadrágról, bármiről, hogy keletről vagy nyugatról származik, illetve a felszabadulás előtt vagy után jött létre.

így kerülhettek egy gondolati- és normarendszernek egyazon polcára, ott is egy megítélés alá egymásnak teljesen ellentmondó tartalmú, illetve egymáshoz nem is mérhető tények, eszmék és egyéb produktumok, éppen, mint a kulturális forradalom Kínájában, ahol egyformán tiltott alkotás volt a Mein Kampf és a Bach-orgona- muzsika. Nálunk a jampis hajviselet minősült fellázító aknamunkának, meg a vallásos élet, a dzsesszmotívumokból építkező sláger és a Németh László-életmű, a mélylélektan és az Eiffel-torony fényképe. És a megítélések e primitív rendszerének — abban a súlyos tévhitben, hogy élesen és kompromisszum nélkül szembefordul vele — a hatvanas „nemzedék” szinte kizárólagos hatása alatt állt, értéktévesztésének és naivitásának gyökerét ebben az ellentmondásban lelhetjük meg. Ez a gondolkodásmód sugallta a szellemében nevelkedett ifjakat, hogy egy új viselet megválthat egy társadalmat (s a nyakkendő meg az öltöny haladásellenes rekvizi- tum), egy négy akkordra írott dallam megsemmisíthet egy zongoraversenyt, néhány politikai vicc kielégítő módon jellemzi világunkat, terjesztésük pedig gyökeres tár270