Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 3. szám - Száraz György: A tábornok XXI(V. (életrajzi esszé)

A Ludoviceami elkészült 'épülete tehát üresen marad. 1838-ban az árvíz kárvallottjai kapnak itt menedéket, 1839-ben Széchenyi javasolja műegyetemi intézetként való hasznosítását. József nádor tovább szorgalmazza a tisztképző intézmény ügyét; 1836-os felterjesztésére a Haditanács 1839-ben közli, hogy bizonyos adatok hiányában nem tud állást foglalni. Régi, 1808-ból való iratok után folyik a nyomozás, utaznak hivataltól hivatalig a jelentések, vélemények és ellenvélemények, amelyek nélkül a Haditanács „nincs abban a helyzetben, hogy az uralkodónak a Ludoviceumra vonatkozóan jelentést tegyen”. Az 1839- es országgyűlés ismét próbálkozik: újabb összegeket ajánl meg a berendezésre és felszerelésre, ismét kitűzik a megnyitás napját, ezúttal 1841. november 1-re.

De Bécsben ismét nemet mondanak a magyar tanítási nyelvre.

„Amott, Pest délkeleti részén vesztegel a Ludovicea, ridegen, magányosan, hasznavétlenül... 35 év múlt el, s a Ludovicea megnyitva mégsincs! és talán új 35 év múlhat el, s a Ludovicea megnyitva mégsem lészen; ha a múlt két országgyűlés tanúsítása szerint egy oly elvnek a feláldozásával nyittathatnék meg, mely ezerszerte becsesebb, mint az intézet.” Kossuth írja e sorokat 1848-ban, s most már ő is javasolja: ne vesztegeljen az épület, „mint egy feladott táborszem”, csináljunk belőle „polytechnicum-intézetet” a hazai „műipar” hasznára. Ekkor, 1843—44-ben ismét országgyűlés előtt az ügy, ám Becs nem enged a tannyelv kérdésében. „A nagyszerű palota” — írja Horváth íMihály —, „mely majidnem másfélmillió pft-ba került, még 1848-ban is üresen álla, tanúbizonyságául annak, hogy mennyi akadályokkal kellett a nemzetnek küzdenie a haladás bármely kérdésében.”

De 1848 májusában már a pesti nemzetőrök gyakorlatoznak az Qrczy- kertben, s Mészáros Lázár hadügyminisztériumában készül a javaslat a „katonai főtanoda” megnyitásáról. Június 22-én ott a javaslat az országgyűlés előtt: 50 növendékkel indulhatna az első évfolyam, nincs többé megszorítás, nemes és nem nemes ifjak egyként felvehetőik. Kossuth pénzügyminiszterként támogatja a tervet, megindul az előkészítő munka. Van miár kinevezett parancsnok is, és november 23-án megjelenik a Közlönyben a „Felszólítás”, amely szerint az 1849. január 7-én megnyitandó „Ludovika Hadi Főtanoda” várja tizennegyedik évüket betöltött, a magyar nyelvben, valamint „közönséges számvetésekben”, „arányokban, gyökérhúzásokban” jártas fiatalok jelentkezését.

Aznap kezdődik a vita a képviselőházban a költségekről, létszámról, lel- bészi fizetésről, ingyenes helyek elosztásáról. December 9-én — egy hete Ferenc József ül a trónon, Schlick császári tábornok két napja nyomul az országba Galícia felől — törlik a „Ludovika” elnevezést, legyen az intézet neve Magyar Hadi Főtanoda; a vita élvezetes, valaki javasolja, hogy a ibölcsészetet és államjogot is vegyék a tantárgyak sorába, Mészáros hadügyminiszter zsémbelőÜik: „Én megvallom, két évig hallgattam ibölcsészetet az egyetemen, hanem azért bölccsé nem váltam...” Török képviselő fölfedezi, hogy csak katolikus, lute- ránus és görögkeleti hitoktató szerepel az intézeti jegyzékben, izraelita nincs; gyanakszik tehát, hogy „azon vallásbeli növendékek talán fel sem vétetnek”. Mészáros megsértődik: „Én nem fogok soha sertki között Ikülönfoséget tenni, akárki legyen is az, mert minidig a derék embernek adok elsőbbséget.” Asztalos képviselő az unitáriusok jogait követeli, Palóczy László viszont, leszögezvén, hogy „a zsidók a hadi tanulmányokból nem rekeszthetők ki”, megállapítja, hogy „papok a hadi tanodába egyáltalán nem valók, mert egyik buzgóbb lévén a másiknál, ott csak háborúságot fognak előidézni”; az intézmény „nem teológusok nevelésére van hivatva”, s ott valószínűleg „sem keresztelésre, sem

239