Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék XXVIII.
BÁLINT ENDRE Életrajzi törmelék XXVIII. Megint 1930-at írunk és az Andrássy-út 104-es számú házban a Magántisztviselők Országos Szövetségének, a MOSZ-nak székházában kerültem kapcsolatba a munkásmozgalommal, miég akikor is, ha ennek a „Diák(mozgalam”-nak alig volt valóiban „anunikás”-naik nevezhető tagja. Javarészben diákokból és más in teli ektu elekb ől regrutálődott a „Diákcsoport”. A szellemi vezetői Kassák „Miunlkákiöréből” kivált ellenzéki-marxista álláspontot képviseltek, rendkívüli felkészültséggel, mint a viszonylag fiatalon elhunyt Justus Pál, aki nem csak félelmetes nyelvtudósával, de műveltségével és szinte követhetetlen memóriájával a többiek fölé emelkedett. iDe szólni kell Szalbó Lajosról is, aki talán a legidősebb volt a csoportban és áki pár évvel ezelőtt halt meg az NSZK- ban. Mint gondolkodó-tudós, idolként emelkedett a többiek fölé 'és a harmincas évek közepén publikálta első könyvét, a Vádirat a szellem ellen-t, ami kritikája volt a kor szellemi áramlatainak. De itt ismertem meg jónéhányat azok közül, akik tudásban magasan a csoport Ifölé emelkedtek, mint a Londonban elhalt Partos Pál, Szirtes Anldor, Fudhs Pál, Béketfi Zoltán és a világhírűvé lett fotográfus-riporter, Robert Capa, de akkoriban még Friedmann Endre nevet viselő barátunk, akivel 1934-ben Párizsban újra összetalálkoztam. Tovább folytatva ezt a kivételes névsorolvasást; itt találkoztam először Kel- 1 ermann Zoltánnal, az ugyancsak Londonban elhalt ismertnevű elektromos szakemberrel, Nagy Pállal, a Dél-Ameriikában élő mérnökkel, aki óriás-vállalatokat szervezett, Heinlein Károllyal, áki tábáni svábgyerek volt és három hónap alatt tanult meg az egykori Fővárosi Könyvtárban franciául és meghalt a spanyol polgárháborúban szerzett fejlövlés okozta sérülésében, de 1934-ben velem lakott Párizsban két hónapig. Itt találkoztam első ízben Kandó Gyula festővel és Kandódé Görög Eta Európában is híressé vált fényképésszel, aki most az Egyesült Államokban él. Kelemen Imrével, a rendkívül tehetséges és szellemes, franciául tökéletesen beszélő, de ma már szintén nem élő műfordítóival és Weisz Imrével, akivel egy árvahiázban nevelkedtem és akit Csiki néven ismerünk, Mexikóban él és férje Leonora Carringtonnák, az ismert szürrealista festőnőnek. Itt ismertem meg Barabás Tibort, az írót, Keszi Imrét a költőt és legjobb barátaim köziül azokat, akik már nem élnek, mint Lux Lászlót, a neodada-szellem sziporkázó figuráját, Bíró Gábort, a nagyon művelt és szeretetreméltó barátomat és az élőik közül Horvát Lászlót és nővérét, Horvát Klárit. De itt láttam és hallottam életemben először József Attilát előadni és Zelk Zoltánt, ákivel pár évvel később összebairáikoztumk. A „Diákok” számomra az árvaház után új fejezetet jelentették: ott kaptam életre szóló kritikai blázist, ítéleteimben szigorúságot, értékeléseimben megközelíthetetlenséget. 1930 őszétől az Iparművészeti »Iskola grafikai tagozatán már úgy ismertek, mint „kommunistát”, holott csupán baloldali nézeteket vallottam — igaz, hogy a fekete oroszingem és egy piros telemárk ingem megtette a magáét, és az is, hogy Helbing Ferenc, a grafika szaktanára és az iskola igazgatója, aki a köte214
