Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék XXVIII.
lező linóleummetszet témájaként nekem Assisi Szent Ferenc ábrázolását írta elő, megdöbbent, hogy én egy zsákhordó munkásasszonyt metszettem linóiba Szent Ferenc helyett. Ez az opozícióm négy évire meghatározta a tanári kar előtti politikai mivoltomat, de ugyanúgy a növendékek előtt is. Az első kétnapos hétvégi túra bejelentésének Anyám sem örült, de én hajthatatlan voltam és szombat reggel nővéremmel, Klárival elindultunk a Nyugati pályaudvarral szembeni kis járdaszigetre épített „Banántoronyhoz”, ahol a többiekkel találkozónk volt. Villamossal indultunk Megyerig és onnan gyalog a gödi „Fészekhez”. A Fészek volt a különféle mozgalmi frakciók színhelye; viták és olykor verekedések váltólázában. Táplálékunk nem sokkal volt t/öbb a lopott paradicsomnál és paprikánál, igaz, jóformán telezabáltuk magunkat az országút mentén álló eperfák gyümölcsével. Még ma is emlékszem, hogy Lux Lacival és Kelemen Imrével évődtünk egymással egy eperfa lombjának ágai között, majd mikor teleettük magunkat, egy dunai úszással dolgoztuk le „súlyfölöslegünket”. Számomra azok az idők a kollektív társasélet jótékony hatását hozták, olyannyira, hogy még ma is; ötvenkét évvel később sem múlt el és nem kopott ki emlékezetemből a gödi együttléttík képe, hangulata és tartalma. Igaz, alig vagyunk néhányan „a régiek közül” életben, hiszen a második világháború őrlése és a betegségek is megtették a magukét. De nagy és reménytelen szerelmek idejét is jelentette a „mozgalom”, legalábbis számomra, akinek elég volt egy-egy nagyon szép leányarc, hogy érzelmeim hullámverései a reménytelenségig leverjenek. Nem voltam még 16 éves sem és tele gátlásokkal, de ugyan- ókkor nagy és kielégítetlen vágyakkal. Minden alkalommal más és más szakelőadó tartott előadást a diákoknál: 1030 őszén Grünberger doktor a szexuális kérdésről tartott előadást. Még ma is emlékszem, hogy Lux Laci valami olyasmit kérdezett, hogy van-e valami különbség a „polgári és szocialista nemi élet között”? Óriási nevetés követte kérdését és én egy életre megkedveltem Luxot, aki egy évvel ezelőtt halt meg és bennem azóta is megmaradt a hiánya, annyira, hogy még mostanában is telefon után nyúlok, hogy felhívjam. Humoromat még 12 éves koromtól Karinthy Frigyes szelleme járta át, és Lux humora nagyon emlékeztetett engem Karinthy dialektikus szelemessógére. Barátságom Luxszal félévszázadot bírt ki és néha többéves távolságot is, amikor ő vagy ón éveikre külföldre mentünk. Persze sok vitánk is volt, főleg az emberek megítélését illetően; hol ő, hol én voltam szigorúbb. Ede kívánkozik agy kivételesen nagy szellemnek, Szabó Lajosnak felidézése. Öt is a diákoknál ismertem meg, s a vele való kapcsolatom az ötvenes évek végéig tartott. Még a harmincas évek közepén férje lett Klári nővérem- nék, majd válásuk után barátságunk megerősödött. Szellemi hatását elég hamar le tudtam mérni, mint olyan pozitív tartalmat, amit újságíróként is a régi Népszavánál, de egyébként is hasznosítani tudtam. Szabó Lajos hozta közelebb hozzám Vajda Lajos megértését és ő használta először a „transzparencia” kifejezést Vajda rajzaival kapcsolatban. Filozófus volt, és hihetetlenül kritikus mindenki felé, akiknek szellemétől többet várt, mint amit nyújtani tudtak. Ez a kritikusi alapállás velem szemben is szigorúan érvényesült, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert bizonyos vonatkozásban sokra becsülte képességeimet. Vallásfilozófus volt, majd 1955-ben elkezdett kaligráfiákat rajzolni, elsőként minálunk! Tulajdoniképpen olvasmányait kísérő margójegyzeteinek jelrendszerét tette át; tehát teljesen sajátos és egyéni rajzi jegyeket hozott létre. 1956-ban Béasbe ment, ahol folytatta a kaligráfiának rajzolását hihetetlen 215