Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Hajdu Demeter Dénes: Hejtok lyányok guzsalyasba (Domokos Pál Péter Bartók-könyvéről)

merték meg Domokos Pál Péter munkásságát. A művelt köztudat ifjabb rétege máig is kissé pontatlan képet alakíthatott ki a neves kultúrtörténész és folklórista szűkebb szakterületéről: a moldvai csámgómagyarság történeti sorsáról, népi kultúrájáról. Pedig tevékenysége, — melyet immár ötven éve nemcsak tiszteletreméltó tudományos felkészültséggel, de nyolcvan évét meghazudtoló lelkesedéssel művel, — nem csupán szaktudósaink érdeklődésére tarthat számot, szerves része büszkeségünknek, a gazdag magyar népi kultúrának is, és népi önismeretünk olyan csodálatos messzeségébe vezet vissza, melyet ma már más népcsoportunknál aligha tudunk megtalálni.

A háborút közvetlen követő évtized, de talán még a későbbi időszak könyvkiadói politikáját sem lehetne megvádolni, hogy túlságosan elkényeztette volna a máig is szellemi ereje teljében lévő idős tudóst. Mégis: munkássága ötven éve — első könyve megjelenése óta — országhatárunkon túl is számontartott. S itthon sincs Repülj páva műsor legszebb gyűjtéseire való hivatkozás nélkül. Minden bizonnyal időszakos publikációs szüneteivel magyarázható, hogy többen, korábbi tevékenységét jól ismerő szakemberek közül is, úgy tartották: életműve több-kevésbé lezárult már. Igaz, egy időben a Tolna és Baranya megye határán elterülő Völgységi járásba áttelepült moldvai csángók között élve, tovább folytatta a húszas évek végén megkezdett népzenegyűjtői tevékenységét, majd ennek eredményét Csángómagyar népzene címen két kötetben kiadta az Akadémiai Kiadó 1956. illetve 1961. évben. Mégis úgy tűnt: a moldvai csángómagyarság történetének, néprajzának további kutatása napjainkban már, a helyszínjárás lehetőségével jobban élni tudó romániai magyar folklóristákra hárul, az idős tudós átadta stafétabotját az általa kitaposott úton elindult újabb nemzedékeknek. Örömteljesen csalódtunk. Domokos Pál Péter céltudatos akaratereje, fiatalos lendülete ma sem tört meg, dacol az idővel, munkabírása nem veszi tudomásul, hogy már belépett kilencedük évtizedébe. Rá is jellemző a legnagyobb székely, Orbán Balázs megállapítása: „a csíki székelyek igen egyszerűen élnek, korai halál ritkaság, sokan még százéves korukban is dologra képesek.”

Bartók Béla és Domokos Pál Péter munkássága több mint övten évvel ezelőtt kapcsolódott össze. Fiatal kézdivásárhelyi tanár korában került kezébe Bartók Magyar népdal c. könyve. Ebből értesült: már az egész magyar nyelvterületen elvégezték a népdalgyűjtést, csak a Bákó környéki magyar falvakig nem jutottak el: meghiúsította az első világháború, majd az ezt követő konszolidálatlan állapotok. Valószínű hozzájárulhatott ehhez még, hogy Domokos Pál Péter 1929. évi első néprajzi gyűjtőútja előtt, az akkori közvéleményben anekdotába illő tájékozatlanság élt a moldvai csángómagyarság létéről. Pedig a történészek Júlianus óta időről időre hírt adtak felőlük.

A XX. században Domokos Pál Péter állást vesztett tanár adott róluk először részletes települési, történeti néprajzi leírást. 1931 jben megjelent első könyvét, a Moldvai magyarságot a harmincas években szenzáció felfedezésként értékelték. Hatása messze túlnőtt a szakmai érdeklődők körén, közművelődést formáló könyvvé vált. Kéziratával először Bartók Bélát kereste fel, aki örömmel tanulmányozta át a „legkeletibb magyaroktól hozott népzenei gyűjtés”-t. A Moldvai magyarsáigban közreadott zenei anyag alapján, a magyarlakta területen addig ismert négy zene- dialektikus, egy ötödikkel: a Keletidíárpátoktól csaknem a Prút folyóig terjedő táj zenedialektikusával bővült ki. Bartók a kiadás elősegítésére ajánlást is írt: „Domokos Pál Péter tanár úr moldvai csángó dalgyűjteménye véleményem szerint annyira értékes anyag, hogy tudományos szempontból fontos volna kiadása.” — A két tudós munkásságának első kapcsolata tehát félévszázados múltú. S mivel Bartók szándéka ellenére később sem juthatott el Moldvába, Domokos Pál Péter az 1938. évi budapesti eucharisztikus világkongresszus ürügyén több nótafáját felhozta Bartókhoz, és közvetlen irányításával, a Magyar Rádióban Pátria lemezre vették az előadást. A most megjelent könyv — a bevezető tanulmányon kívül, mely részletesen kifejti Bartók további ismerkedését a cságómagyar népzenével — az akkor, 1938-ban fel191