Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Cs. Nagy István: Tamás Menyhért világa
Mindez sokat elárul a költő életérzéséből. S éppen így talán egy egész generáció helyzetérzékelése összageződik abban, hogy a költő a harmincasok meglepő, de csöppet sem imitált megfáradtságával, a létbe taszítottság keserűségével ifjúságát fogja vallatóra: „Iszapból gyöngyöző álom: ifjúságom: elsiratlak! Fényesedjék a vakablak: elátkozlak, ifjúságom!” (Ahol elszunnyadt Melinda) Kiss Benedek sokat tud abból, aimit egy költőnek tudnia lehet mesterségéből. Virtuóz rímtechnikája, szójátékai, képszerkesztésének tökélye, egyéni szóhasználata, szóteremtései arról vallanak, hogy teljes birtokában van a nyelvnek, szinte valamennyi verse technikai remeklés. Legkarakteresebb versei azok, amelyeben a sorokon, képeken átüt a meditativ szándék, mégpedig úgy, hogy eközben a költemény nem veszíti el a primőr élmény rögzítésének érzéki közvetlenségét, személyességét sem. DOBOZI ESZTER Tamás Menyhért világa Felgyorsult a megjelenési ritmusa. Pontosabban: feleződik egy-egy könyvének megjelenési ideje: Szövetség a fákkal (1974), Küszöbök (1978), Messzülő ég (1980), Vi- gyázó madár (1981). Ez a haladvány lehet a megjelenés véletlene is, nem föltétlenül a termékenység természetrajza. A Messzülő égben a késés zavarát panaszolja: Regényhőseim nyolc éve késnek Nyolc éve akárcsak én Pedig ma is prózát akartam írni prózát akartam ma is (Annyi mindent) A prózakönyv, a Vigyázó madár, fényes bizonysága prózája költői egyenrangúságának. Minden eddigi műve — az egysorostól eddig a metaforikus értelmű regényfejezetig (alcíme: az utolsó fejezet apám regényéből) — tartalmaz valami egyediséget a műformában, ezért kezdettől összetéveszthetetlen. A léhával és a szóbővel szemben a sorsos és a lakonikus alkotótípus képviselője. Előbb emberi mivoltát méri föl, futja-e belőle képviseletre, netán a szomszédba kényszerül élményért, kötődésért, tartásért. Semmi ilyesmit nem kell importálnia. Aztán már kezdettől vallhatja magát közép-európai szolgálatos költőnek. Koncentrikus körökben bővül ez a költői világ, s mindenben követi a kibocsátó közösség társadalmi és lelki mozgását. A bukovinai székelység migrációja volt és maradt Tamás Menyhért meghatározó történelmi élménye. A kétütemű menekülés, földönfutó át tel épülés előbb még karonülőként, majd az emlékezet határán, négyévesként érte (Bácskáig, aztán Tolnáig). A „padlássöprő” paraszti gyermekkor, apja- anyja halála (két egymást követő január 3-án), a népcsoport sorsa valahol Tolnában, a költőé valahol Pesten (a Vigyázó madár utolsó két szava is a „háztömbök hidege”), a Messzülő ég Európa-élménye: mindez a körök táguló ívére vall. A birtoklás 188
