Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Cs. Nagy István: Tamás Menyhért világa

és a menekülés vibráló képzeteiből építi Tamás egy örökös „hedzsra” és honfoglalás feleselő költői mítoszát.

Idősíkjai összemosódnak, egyetlen küzdelemmé tágul minden lehetséges idő látóhatára. Ezt fejezi ki állandó poétikai grammatikája az időjátékkal, amely végső soron a „Sorsodzik a hátam” öndefiniálással magyarázható:

Holnapelőtt érkezünk tegnap-időt remélni tegnapután két kezünk végtelenét eléri

(Mire)

A Két vers között pontosan ezt az eldöntetlenséget fogalmazza meg: a két vers közötti csönd nem más, mint a kétely „újratermelése”, a folyó „szomjan-halása”, ezt az állapotot azonban mindig az erők föltámadása, bizonyossága váltja föl. Tamás Menyhért lakonikus nyelvében gyakori az ősi toposz:

lomb

gyökér

kétség

m

é

l

V

s

é

9

Ennek a kalligrammának (a fa a címe) ugyanaz a kulcsszava, mint a Fák árnyékára címűnek: az ág, a lomb „igyekezete”, folytonos „bizakodása” néha „kétséggé sűrűsödik”, de „alulról kezdi emlékezetét” az ág is, a költő is kezdje a gyermekkor „te- levényétől”. A gyökér, a mélység és a többi mind Hadifefalva szinonimája, azaz Kis- dorogé, Tolnáé, Magyarországé, Európáé és a világé. A gyökértől a kétségen át a mélység helyett. Nem mutatvány Tamás Menyhért mélység-poézise, nem jelszó, nem holmi puszta „vertikalitás” nem elég az üdvösséghez (a lentihez), csak a kételyes felelősség, az élet-halálra vállalás kockázata vezet igazi mélységbe a látványos mélység helyett. Nem mutatvány Tamás Menyhért mélység-poézise, nem jelszó, nem fitogtatás, hanem mindenekelőttt sorsos elkötelezettség, megszenvedett elszakítha- tatlanság.

Tamás Menyhért szigorú versbeszéddé komponálja állandó központú, változó élményvilágát. Súlyos, erős, lényegien jelentéses a szöveg minden eleme, s egy-egy műegész — legyen az négysoros vagy hosszúvers — mindig a feszültség egyensúlyára épül. Versestül és prózástul koherens szerkezetekből épített ez a költői világ. A székely népnyelv és Tamási Áron lehet Tamás Menyhért első iskolája pontosságban és az ízek árnyalataiban. A szentenciózusságig tömör és képalkotó: „Olyan erőtlen lettem, mint a télre maratt fűszál — sóhajtotta anyám”. A daru „vigyázó madár”, „égjáró madár" (és persze a költői magatartás példája). „Inkább egy fődvájat itthon, mint egy palota a németnél” — ez már az apa válasza. „Nélküled félbe marattam vóna” — ez volt a legtöbb, amit mondott Tamás Lajos a feleségének.

A népköltészet, majd Nagy László és a többiek hatására igazodik Tamás Menyhért beszéde a ruganyos egyszerűség elveihez. Dialógus-technikájában is az élőbeszéd higanymozgása, Tamási Áron finom stilizációja, a nagy anekdoták lényegre- förése és a vitairány „fölényesen bensőséges” szabályozása figyelhető meg. Az apa— fiú párbeszéd (az időkezelés emlékezéstechnikájával) mesteri portrét rajzol az írófiú riporteri „kívülállásával”, kritikai hajlamával, faggató kedvével:

189