Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Dercsényi Dezső: Művészetünk kezdetei? (tanulmány)

csatával hozzák kapcsolatba) Géza királyra maradt. Vácott azonban korábban is kellett templomnak állnia, hiszen a mai Március 15. tér déli részién egykor állt Szt. Mihály templom ki volt véve az egyházmegye püspökének joghatósága alól és az esztergomi érsekhez tartozott. Ez pedig annyit jelent Mezey László elemzése szerint, hogy a püspökség alakításakor, legkésőbb 1038-ban a templomnak már állnia kellett. Vác egyébként királyi birtok lehetett s így került ide a püspöki székhely. Ez indokolta templomának kivételezett voltát.

Váratlan meglepetéssel járt Nagy Sándornak, a jugoszláviai Vajdaságban dolgozó régésznek Dombén 1963—66 között folytatott ásatása, amely egy bencés kolostor (vagy bencés női kolostor) maradványai közül szép számmal hozott napvilágra az eddig tárgyalt palmettás csoportba illeszkedő faragványokat. Ezzel a súlypont kissé a Délvidékre helyeződött át (Szekszárd, Bodrogmonostorszeg — s ezzel rokon Aracs —, valamint Dombó).

Ugyancsak váratlan meglepetést okozott a tihanyi apátsági templom külső tatarozása, amelynek során 1965-ben egy palmettás díszű oszlopfő töredéket találtak a keleti falban, a veszprémi kövekhez nagyon közelálló alakításban. Ez a lelet Tóth Sándort eddigi véleményének revideálására késztette. A már említett tanulmányában ugyanis ő a veszprémi köveket a XI. század elején épített székesegyházhoz tartozónak vélte. Mivel Tihanyban olyan vörös homokkőoszlop is jött elő, mint Veszprémben, így a székesegyház XI. század eleji építésének hipotézisét feladva, azt is a század közepére tette s ugyanígy vélekedett a palmettás faragványok készülési koráról is.

Itt egy pillanatra meg kell állnunk. Míg korábban azt írtam, hogy ezekkel a köveikkel kapcsolatban a pontos kronológiai adatok hiányoznak, lassan kialakulni látszik egy valószínűsíthető időrend. Ez ugyan nem vonatkozott közvetlenül a faragványokra, de olyan épületek legkorábbi építési periódusaira, amelyekből a faragványok származhattak. Tihany bencés kolostor (alapítása 1055), Szekszárd 1063, Vác székesegyház 1074. Ez az időrend viszont azt mutatja, vagy legalábbis szug- gerálja, hogy a palmettás kövek nem az első templomok, hanem a XI. század második felének építkezéseihez tartoztak. Mint később látni fogjuk, ezt az időrendet kérdésessé lehet tenni. Még a korábbi datálás mellett tört lándzsát Zádor Mihály és bizánci eredetűnek vélelmezte a köveket, sajnos az általa felhozott analógia (egy Vladimir Szuszdali ikon XIII. századi kerete) egyáltalán nem meggyőző.

A következő lépcsőfokot Török László tanulmánya jelentette, amely nem csak a szekszárdi vállkőről szólt, hanem áttekintette az egész anyagot s megkísérelte európai összefüggésbe állítani. Ö már nem tartja valószínűnek a honfoglalók művészetével való kapcsolatot, inkább a bizánci művészetből eredezteti, s mindmáig a legjobb analógiával szolgál: Medina az Zahara-i palota Cordova közelében, amelyet bizánci mesterek a X. század végén építették, de már a XI. században elpusztul. (Évek múlva jó sorsom a granadai CIHA kongresszus után elvezérelt ide is s a kétségbeejtő méretű műemléképítés mellett örömmel láttam egy eredeti oszloplábat a miénkhez hasonló palmetta dísszel.) Török László legfontosabb eredményének mégis azt tartom', hogy az eddig sterilen csak a palmettás kompozíciókra korlátozott csoportot sokban hasonló stílusú emlékekkel bővítette. (Nagy Emese feltárásaiból származó zselicszentjakabi és a már régen ismert visegrádi bazilita kolostorból származó faragványokra gondolok.)

Az anyag gazdagodása — szerencsére — tovább tart. Hrabovstiak Bényben (Bina), a premontrei prépostság területétől távolabb álló templom feltárása során hozott napfényre egy csoportunkhoz tartozó követ, Magyar Kálmán Sárvármonostorának feltárása során talált több palmettás faragványt. A legnagyobb lelőhelynek azonban a pilisszentkereszti cisztercita apátság feltárása bizonyult. Gerevich László a XII. század végi templom alatt olyan kultúrréteget és falmaradványokat tárt fel, amelyek egy korábbi itt álló templomra (az ásafó régész szerint bencés monostorra) utalnak. Ezekhez kapcsolja az itt talált palmettadíszes köveket.

178