Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Alföldy Jenővel
lásakor, s akkora társadalmi jelentőségű mozgalommal sem párosulhatott, mint a népi írók munkája a harmincas esztendőkben — az Üj Szellemi Front mélypontja után is volt még akkora dinamizmus abban a rajban, hogy létrehozza a Márciusi Frontot, ezt a gyönyörű programot. Ilyesféle programot a magukat „Kilenceknek” nevező költők nem hoztak, nem hozhattak, s mások sem tudtak effélét kitalálni. A nemzedék nem kapott semmilyen megbízatást — felülről sem kínáltak neki ilyesmit, még úgy sem, mint a Tűztánc antológia költőinek. Ezzel nem bírálni akarom őket — nem akarok a harmadik nemzedéket rendszeresen kiporoló Halász Gábor mégoly kívánatosnak tetsző hibájába esni —, de látni kell a helyzetet. Ahogy a te generációdat — az 1950 körül született költők népes társaságát — nézem, ti sem vagytok sokkal szerencsésebbek. Olyasmiért kell megharcolnotok, ami a lírának kedvezőbb korszakokban magától értetődően megvolt. Például az önálló hangért, a saját költői nyelvért. Vagy a költői személyiség hitelességéért, a lírai hősért. A fiatal nemzedék nevében Zalán Tibor néhány éve tanulmányt közölt az Életünkben, Arctalan nemzedék címmel. Hogyan értékeled a gondolatait? Nagy érdeklődéssel olvastam annak idején; már a címével frappírozott. Gondjaink pontos megfogalmazása, tudatosítása már a megoldás kezdete. Bíztatónak tartom, ha egy fiatal költőben oly nagy az igény arra, hogy el ne szürküljön, hogy hatóképessé váljon, mint Zalán Tiborban, s ez nem jelentett nála egyszersmind túltengő és megalapozatlan önbizalmat, mert az ugyanolyan rossz, mint a nemzedékem nagy részét nyomasztó kisebbrendűségi komplexus. Zalán Tibor megfogalmazta a tüneteket, amelyeket nemzedéketek és körülményeitek mutatnak. Az ilyesfajta önvizsgálat Utassy és Veress Miklós nemzedéke részéről — indulásuk idején — elmaradt. Ebből a szempontból jobbnak látom a ti helyzeteteket, mint az övékét. És a teljesítmények? A mostani első és második könyves költők közt számos tehetséges fiatalt látok A költői személyiség hitelessége és érdekességgé alapján Tóth Erzsébetet érzem kiemelkedőnek, a stílusteremtés szempontjából főleg Rakovszky Zsuzsát, Parti Nagy Lajost és Zalán Tibort. Ezenkívül a megkapó őszinteségű Mező Ferencet, az erős politikai indulatú Csordás Gábort és Szervác Józsefet tartam számon, mint a nemzedék jelentős ígéretét. Zalán Tiborról még azt is el kell mondanom, hogy — sok pályatársától eltérően — a neoavantgarde formabontást nemcsak öncélú játszadozásnak tekinti, hanem világérzése lehetséges kifejezési formájának; ő talán a konstruktivisták utóda lesz. Fontosnak tartom azt is, hogy a műfordító-utánpótlás is erősen készülődik a fiatalok soraiban — például Ferencz Győző, Banos János vagy a még kötet nélküli Csengery Kristóf nevét kell kiemelnem. S akármilyen vitatandó- nak érzem Szilágyi Ákos némely esztétikai nézetét, s különösen az idősebb költőgenerációról elhangzott, sommás véleményeit, örülök, hogy teoretikus alkat is kivált közületek személyében, méghozzá igen fölkészült, radikálisan gondolkodó teoretikus alkat. Néha megilletődötten figyeltem, micsoda szívós szellemi agresszivitással keresi ellenfeleit, milyen elszántan „provokálja a fátumot” s néha milyen rossz helyen. Ez is bizonyítja, hogy a jobbítani akaró indulat nehezen ismeri ki magát az összegubancolt, jó és rossz kompromisszumokkal egyaránt túlterhelt szellemi életben, közéletben. 153
