Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 2. szám - Czakó Gábor: Eugémia (két részlet)

tán az ifjúság mind egy szálig alkoholista lett a rengeteg bankett maradék italának eltakarításától. A dolgozók is jobbára úton voltak Törökországba, de úton volt az egész téesz: a munka dandárja magára hagyva vívta a harcot a betakarítás mind sikeresebb biztosításáért.

A Körzeti Konzu'rmdióta madarat fogott volna örömében, iha lett volna úgy madár mint idő. Szihés Dzseki föltűnése előtt éhbérért, félállásban gyűjtögette a kupakfüzéreket, azóta azonban ezerkétszáznyolovanhat fogyasztás- nyilvántartó könyve telt ibe, csoportvezetővé lépett elő, mert két fogyasztás- nyilvántartó kupakkönyvelő leányt adtak alája,. plusz egy sofőrt, aki furgonnal hordta be az árut az üzemiből.

Egyszer azonban leszállóit az est, és a demokrácia üresjáratainak vadhajtásait a legilletékesebbek lenyesegették.

Sziihés Dzsekit letartóztatták a Viszonyokat Természetesítő Igazgatóság (VITI) szigorú szakemberei, és virradatkor irgalmatlanul átszállították a Kri- minálpszichiátriára.

— Kupakhamisítás, osalás, oké, de a vándorzászlókkal való üzérkedésben ártatlan vagyok. El .kellett passzolni őket, mert már sehol se fértek el. — Dzseki tisztelgő fővetést végzett abba az irányba, amerre a tiszteletet adnia kellett.

— Mellőzzük a zabolátlan őszinteséget! — intette le dr. Szabó Paraszolvencia pszichiáternő. — A tettesek se nem bűnösek, se nem ártatlanok, hanem determináltak.

— Ügy bizony! — fejezte ki egyetértését érdekei mentén Dzseki, újabib fővetést végezve — ezúttal a nagyobb tudás előtt.

A doktornő a gyanúsított elé tolta pacáskönyvét.

— Mutassa a tudatalattiját. Milyen asszociációi támadnak ezéknek az ábráknak a vonatkozásában?

Sziihés Dzsekinek valamennyiről nő nem.i.szervek és másodlagos nemi jegyek jutottak eszébe. Széleskörűen föltárta megfigyeléseit.

— Pillanatnyilag nős? — vetette közbe dr. Szabó Paraszolvencia.

— Minden alkotó erőmet a termelés szolgálatába állítottam.

— Aha! — így a tudomány szigorú elkötelezettje. — Tovább!

Dzseki úgy a változatosság, mint az unalom miatt szubtrópusi tájba helyezte további, de föntebb már részletezett látomásait. Most tanulmányozta százhuszonhietedszer a pacáskönyvét, dr. Szabó Paraszolvenciát viszont először — személyes síkra terelte hát az ivarszerveket. Egy piros maiadhoz érvén — színvaksága miatt szubjektíve feketének látta az objektumot — lélekgyógyászának fanszőrzetét kezdte összefűzögetni egy mediterrán tengerpart szudáni füvével.

— Jaj! — hallatott cseles siikkantást dr. Szabó Paraszolvencia, és az asztal alatt megigazította bugyija combgumiját. Mire a gumi megigazuilt, addigra Dzseki keresett és talált a fehér köpenyen keresztüli két erogén zónát. — Jaj! — hallatta ismét a doktornő, s nem csupán e tette, hanem soron következő mulasztása is cseles volt. A gyanútlan fiatalember nem tudhatta, hogy a zónák ugyan erogé-nek, de nem őneki. Nos, amíg ő elfoglalta magát, addig a doktornő zavartalanul tanulmányozhatta a vizsgált személy anyagát a szemközti írásvetítő készüléken. Néha kisihíján egymás szemébe néztek, ám az elméleti tudás hatalma leküzdötte a gyakorlati nehézségeket. Dzseki egyre mélyebbre süllyedt a sültrealizmus mocsarában, Paraszolvencia pedig mind átfogóbb ismeretek birtokába jutott. — Maga gyűlölte az anyját?

123