Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Belányi György: Margitlevelek (9.), Hommallarméage, (versek)
BELÁNYIGYÖRGY Margitlevelek (9.) Nem várihatnak az események, nem. Csak megáll az ég zárt sorokban a parton, s nincs ok semmire. A való hasonlathoz kötve: ollyan, mintha jó csönd nyújtózna itt-ott, a gondosan kivattázott köziben. Az ének, persze, miért is csörömpölne : régi módszer ez. : olykor mezítláb surran tova egy-egy beszédes árnyék, a rulha méretre szabottan vár még —, s így meg így. A tükör szállna, s inkább mély, barna gondokba merül : behúzzák szárnyukat a függönyök, fázik a múlt. ! versenkénti séta a nyílt horizontra, át a kigombolt égen. Betakarihatatlan, ami volt, : látod-e, elszivárog a lét a csönd varrása mentén is. Örök viszony ez, s te hol vagy itt, e hű rend még hová követ? .feladhatnak a galléros emlékek, már biztosan állok a következményben, hisz’ suhan, kihajózik a fényre az áblak, s elköt a föld. Légy szükségszerű. 118
