Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 2. szám - Belányi György: Margitlevelek (9.), Hommallarméage, (versek)
Hommallarméage Akkor magára zárja a tengert, és int: a napok már befelé nyílnak. A tört kulcs még biceg az égen, hírt .ad, s a szárnyon az űr megtépve leng. Mert tollászkodik itt a fény, csak rázza magát, s a rend a kulcslyukon is kihull. Megkoribácsolt szavak —, még, még. S időn túl az öröklét el-elkopott máza pereg. És a merülő bádogkannák a .beszorult formát magára hagyják —, kell a múlt. Szemben izzadó tükör, s kidőlt égtájak közt a fuldokló part. Kiteszik szívüket a tárgyak. Oldalt a víz. S fenn megvirradt csönd tündököl. 119
/
