Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 12. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

ÁGH ISTVÁN

Dani uraságnak

XII.

Elmúlt a hideg Húsvét. Nagyon változékony ez a tavasz, egyik napról a másikra jó és rossz idő, akár márciusban a Kemenesaijián. Családlamimal Pakson töltöttük az ünnepeket, olyan fagyos szél fújt, még a Dumára sem berekiült kedvünk kimenni, pedig ott folyik feleségem szülőháza előtt. Evangélikus anyósom a templomiba járt, feleségem főzött, én meg a Tekintetes Űr műveit myitogattam, s mert a nagy étkezések halászleváben, disznó és marhasülrtj eiben már a gyomrom miatt sem dúskálhattam, friss szellemmel érzékelhettem az Űr verseit, leveleit, s hozzá 'Szerlb Antal Mváló tanulmányát, melyet Berzsenyiről, mint ihletett költőről irt századunk első felében. A Grólf Mailálth Jánoshoz szóló ódája közben, amire léppen Pakson Szerb Antal hívta iflöl a figyelmemet, fölkiálthattaim volna: Micsoda nagy részletet hagyiOtt ki Berzsenyi! Azt hiszem, a vers első formájában az a 12 sor nem méltó a függelékbe vetésre:

Most már telemnek bús szele fujdogál,

S tőled nyert koszorúm bimbait elszedi;

Eltűnt világom omladékin

A hideg ész mutatá ki pályám.

Földhez gyalúdva szántogatok, petek,

S kunyhóm szűk teremit télre tatargatom,

Hogy a hülékeny nedvü dállost Vad Boreas dere födve lelje.

Vagy néha, hogyha gondaim engedik,

Mi szép, mi jó, azt fejtve tanulgatom;

Lekötve nyomván játszi Proteust:

Emberi színt mutat és jövendöl.

Ott Pakson csak azt gondolhattam végig., a közfelfogásban igazán nagyira tartott Levéltöredék barátnámhoz című költeményhez hasonlít. A forrás egy, csak ez a részlet ódád, amaz pedig etégdlkus, s a műnem elvezető csatornái szerint az egyik zuhog, a másik csörgedezik.

Leplembe burkolva könyökömre dűlök,

Kanócom pislogó lángjait szemlélem,

A képzelet égi álmába merülök,

S egy szebb lelki világ szent óráit élem.

1090