Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
— én tudatlan paraszt vagyok —, de úgy forogtak közöttünk a mozsárágyuk tüzes golyói, mint az ördögök; tudtuk, eljött az utolsó ítélet! LUTHER Megátalkodott Müntzer! Lelkeden szárad már híveid minden keserve! Mondtam, ne törj kaszákkal ágyuk ellen. Megátalkodott Müntzer! BUGENHAGEN Ugyan, Márton, nem látod, hogy egy oktalan paraszt? MELANOHTGN Ki azt se tudja, iratod nyomán lángot vetett majd minden tartomány, s ahol meg se nyiklkantak a parasztok, ott is hegyibük mentek, ágyútűzzel és vértes zsoldosokkal... De azt látta — hisz maga mondta — Müntzert lefejezték ... LUTHER Éppen ez az, a fejed, a lemetszett szép fejed látom itt magam előtt; nyakadon, látom, be sem forrt a seb még, vér szivárog róla a ködmönödre, nem, nem szivárog, inkább megalvadt már, ó, esnek csodák ... MÜNTZER Müntzer is beszélt így, de azt mondta, te megintetted érte, mert nem akárki kedvéért... LUTHER Ne nézz rám úgy azzal a gúvadt szemeddel, mit már megdermesztett halálod! Müntzer, Müntzer, miért hagytál el engem; valaha te voltál nekem a legkedvesebb! MELANCHTON Márton, ez nem Müntzer, .térj észre végre! BUGENHAGEN Hallhattad, négyfelé vágták a testét. VENDÉG Nem csak neked volt a legkedvesebb ő, maga is egyre emlegetett téged; ha a Szentírást te nem adtad volna kezünkbe, bizony, sem az Ezeréves Birodalmat, sem örök üdvösségünk el nem érnénk ... LUTHER (gúnnyal): Az üdvösséggel ráértetek volna egy ideig, fszorongva) De mondd csak, igaz-é, hogy holtod után egy úr erőszakot tett asszonyodon? VENDÉG A Müntzer asszonyán. De más asszonyokon is sokhelyütt. Az enyém — úgy tudom — elbújt időben. Hanem eztán ez bárki asszonyával megeshet, tisztesség ne essék szólván, tiéddel is, ki most tartod lakodalmad... LUTHER De most már elhallgass!... Te rontottad le amit én hosszan, kínnal épitettem. Látom az égő falvakat, a vérrel áradt folyókat és a meggyalázott nőket; jobban ismerem urainkat, mint te valaha is ismerted őket! Látok minden szennyet, nyomorúságot, vérszomjas szenvedélyt és hitszegést, de ezt a fészket óvom mindhalálig! Látom a veszélyt a fejünk fölött, de téged nem akarlak látni többé, nem akarlak látni többé! (Leroskad a székre) KATA Kilöknéd az utcára? A zsoldosok lefogják s vesztőhelyre viszik! JOHANN (A Vendéghez): Maradj, jó ember. Fiam többet ivott a kelleténél, dehát már ilyen a lakodalom. Ám jobb, ha hallgatsz. LUTHER (az asztalra borulva): Te Müntzer, te Sátán, mit akartál te éppen most velem? Milyen rossz lélek küldött ide (téged, hogy minden vétkeimért most lakoljak, ki bérence vagy, te Müntzer, te Sátán? MELANCHTON Nem Müntzer, Sátán — nyomorult paraszt. BUGENHAGEN Nem akarsz gyónni, Márton? LUTHER Nem akarok! Most nem. MELANCHTON Pedig éppen most megtehetnéd. A reform, amit hoztál, reformátor, hajótörést szenvedett, fél-ország csak a miénk s fél-dicsőség. LUTHER Én már azt a felét is neked adom. Soha hívebb 1087
