Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
társakat, mint ti, nem reméltem volna, — a mivé lettünk?! — Ez a lenyakazott itt még holtában is élő szóval vádol, a másik elment s őrültségeket tesz. Félszívvel voltatok velem, igaz, hogy vádolhattok ti is íélszívüséggel, pedig megtettem, amit megtehettem, s jobban láttam — talán — tinálatok, mi a lehetséges és mi a lehetetlen, mi az, amit majd csak dédunokáink vihetnek végbe — vedd hát tőlem át, Fülöp, ezt az egészet, hiszem, jobban sáfárkodsz vele, mint én ... MELANCHTON Nem hiszem. SPALATIN Maradtunk azért híveid nehányan. KATA Itt a pecsenye, egyék, el ne hűljön. CRANACH S most emeljük a poharat a párra, hogy boldogok legyenek. Mert Luther se csak pap s reformátor — ő is ember, s van-e annál e földön magasabb rang?! És tudom, Kata jó asszonya lesz. KATA (odasimul Lutherhez) JOHANN És adjon az Ég nékik gyermekáldást. MARGARETE Ügy legyen. BUGEN-HAGEN Mindig veletek leszek. (Kintről behallatszik a vesztőhelyre terelt parasztok éneke, a VENDÉG föláll és velük énekel): Él, áll az Ige igazul, Akárki vesse-hányja. Táborainkra száll az Űr Szent Lelke, adománya. Jóhír, nő, család, Jószág, test, világ Veszhet — vihetik Veszendő kincseink — Miénk marad az Ország! LUTHER Mi ez, János? BUGENHAGEN A parasztok énekelnek, kiket ott kint a halálba terelnek. LUTHER Sola fide et sola gratia. Ó, hol tanyázol, hit és 'kegyelem?! (Kintről — és bentről, a VENDÉG szájából — a strófa refrénje hangzik föl újra, nagyon lassan, nagyon érthetően): Jóhír, nő, család, Jószág, test, világ Veszhet — vihetik Veszendő kincseink — Miénk marad az Ország! LUTHER (zavartan): S az én dalom!... De jó 'lenne egy kis csend! (bizakodón): Az ón dalom? Vagy már a fülem is cseng? Vége 1088
