Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
LUTHER Ügy áll rajtad, mint szamáron a csótár! Igaz, én is belebotlom a magaméba. MÜNTZER Én a ikis tőrömmel jól megvagyok. LUTHER És Imiért nem Zwickauban, ahová én küldtelék? MÜNTZER Mert elűztek! LUTHER El, a nép? MÜNTZER Nem, a tanácsurak, kik bibliádtól féltik a népet — azért mondom, folytasd! UUTHER Wartburgban? Fent, a keselyűk hegyén? MÜNTZER Igen! LUTHER Hát én talán nem ember vagyok, nékem nem kell a mások társasága? (Karlstadthoz) Különben, Karlstadt, te szarvas barom, hogy jutott az eszedbe kikergetni az egyetemről a diákökiat? KARLSTADT Fejedre idézem a Bibliádat: Tulajdon arcod vero'tékivel keresd meg kenyered — így szólt az Ür Ádárrihoz! LUTHER Nagy kár, hogy nem értesz semmit az egészből: kiküldeni a bölcs fejeket, hogy túrják a földet, kaszáljanak, vagy csak tallózzanak; hát mitől jutott nemzetünk előbbre, alattunk, fölöttünk sok gazdagabb ország, de nálunk — és épp Witten'bergben — többet hozott a tudás, a szép ipar a lelkünk konyhájára is. KARLSTADT Hagyd a lelket, a lelkek fölött úr vagyok — s feletted is. LUTHER Csak épp nem Wittenbergben, professzorom. Ez a sör lehiggaszt, nyugodtan mondom: egy hétig prédikálok városomban, ha kell, naponta kétszer prédikálok, mást nem teszek, ezt a kardot eldobom, és te úgy eltűnsz a rögeszméiddel együtt, mint szélben a füst, s veled tűnnek el rajongó képzelmedd! MÜNTZER Elég legyen most már a hitvitából! Nem erről van szó! Ha már nem maradsz Wartburgban, ne is Wittenbergbe menj, de jöjij táborunkba, hol a parasztok fenik a kést és csavarják a csóvát... LUTHER Mi vagyok én, felkelők bújtogatója? KARLSTADT Tamás, megígérted, nem szólsz bele! MÜNTZER Csakhogy most már nem szólni lehetetlen. Vagy üljön Márton, mint bölcs hittudós és fordító Wartburgban, szót se szólok, csak juttassa hozzánk iratait; vagy ha nincs maradása, akkor jöjjön közénk, de ne ilyen suta faikarddal, de szívvel, tűzzel, lélekkel... LUTHER Hogy én mit teszek, azt nem te szábod meg, se Karls- * tadt, se Müntzer, csak a lelkiismeretem! KARLSTADT A pápistáknak is erről papoltál. LUTHER Ti sem vagytok most már sokkal különbek! MÜNTZER Márton, a hitviták ideje elmúlt! Nem bírja már a nép a fejedelmek, urak, püspökök vad harácsolását. Szerte Szászországban s Thüringiában a lány-gyermeket megfojtja tulajdon anyja, ne legyen több, ki enni kér; kisfiúknak asák azért kegyelmeznek, mert belőlük igás lesz még, barom, járomtalanul is szófogadó. Hogy tűrjenek tovább? Épp te nem érted, akinek irataiból meritnek reményt szegények, venyige- s rőzselángnál böngészve betűid! Mondd, mire vársz? LUTHER Ez most még nem az én dolgom, Tamás! Fáj szívem értük, s hidd el, velük érzek, de nem az én ügyem ... MÜNTZER Mert fejedelmek kegyence lettél! LUTHER Parancsuk ellenére hagytam ott Wartburgot! Rég nem törődöm 1076
