Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
LUTHER Hát megkínlódtaim is keményen. És mégis — mennyi is? — tíz hét alatt, ha jól számolom, az Üjtestámentum szövegét megrágtam — mit, rágtam! — megettem, és kiöklendtem németül tinéktek, na nem ti kettőtöknek, de a népnek; hát mit akartok még? MÜNTZER Például az Ótestamentumot, Dávid zsoltárait vagy a Genézist legalább! KARLSTADT Megint belepofázol! MÜNTZER Falják könyveid falvalk-szerte, ha egy írástudóra tíz tudatlan jut is ... KARLSTADT Hallgass, ha mondom. (Lutherhez) Én, Wittenberg ura, elrendelem, térj vissza Wartburgba, mert szent ügyünknek csak úgy segíthetsz — hisz átok alatt állsz! LUTHER Te parancsolod, és hogy te Wittenberg ura vagy, jó, hogy nem a fél világé! Tudod, hogy rágtam én a szavakat ott fent a várban, hogy próbáltam összeterelni nyelvünk, mint nyáját juhász-eb, a parasztasszonyok, a házalók, a gyermekükhöz beszélő anyák, a piacon alkudozók, szüretkor, vagy épp serfőzés után iddogálók beszédjéből. KARLSTADT Emeljük ezt a sört arra, hogy folytatod! LUTHER (odakoppantják a korsót): Rajta, emeljük, folytatom is — majd! KARLSTADT (ingerülten) Majd, majd, majd — mikor! LUTHER Mihelyt rendet tettem lent Wittenbergben, Mert ha zárkában voltam — mégse rab. Eljutottak azért hozzám a hírek. KARLSTADT Engem maga Bölcs Frigyes nevezett ki! LUTHER Ezúttal egy balga pillanatában. S mit bízott reád, ha megkérdhetem? KARLSTADT Az egész várost, testestül, telkestül. LUTHER Nézd, Karlstadt, te fogadtál be tanárnak az egyetemre, igyekszem tisztelettel szólni veled: hallottál valamit tanításomról a két kormányzásról, hogy a lelkeket mi papok, de a létet mások igazgatják, világiak, urak, nem urak, mindegy! MÜNTZER Az nem mindegy! KARLSTADT Én vagyok Wittenberg fő rektora, és megparancsolom ... LUTHER De parancsolsz ám a jó édesanyádnak! Mi dolog az, hogy leromboltatez szent képeket, szobrokat útón-útfélen ? KARLSTADT „Faragott képet ne állíts!” — tudok olvasni! LUTHER De rosszul! Az ökör különb nálad. És miért veted folyóba — télvíz idején — a felnőtteket megkeresztelkedni. KARLSTADT Keresztelő János Urunkat is. felnőtt korában állatta a folyóba! LUTHER És a kölyök, ki kétéves korában pestisben hal meg, az ne részesüljön a kegyelemből? KARLSTADT Az más! LUTHER Semmi más! Ha egy törvény megfogan, abból rögtön kettő vagy három szülessék? Mikor lesz rend itt! Közös ládát létesítettél a statútumoktól elkobzott pénzből — s kiknek osztod? KARLSTADT A lelki szegényeké a Mennyek országa! LUTHER Lelki szegény, hát az aztán te vagy! Magadnak osztod? KARLSTADT F.n imaffnmrrnlr .Pdinnán r Q n Ir 07t a (kardot. . . 1075
