Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
azt a Junker Jörgöt, mondd, Junker Berg meg a csatlósa hivatja. FOGADÓS (hozza a sört) Értettem, Junker Berg meg a csatlósa. (indul az emeletre) KARLSTADT Csatlósod a hóhér! MÜNTZER Sosem értetted a tréfát, épp ezért kell folyvást röhögni rajtad; lent barát, középütt lovag, fent meg tudós! KARLSTADT idefigyelj, de eztán én beszélek, megegyeztünk, igaz? MÜNTZER Igaz, de abban csak, hogy mit ne tegyen, de hogy mit tegyen, az más ___ K ARLSTADT De hitedre fogadtad, most enyém lesz a szó! MÜNTZER Jó, most tiéd lesz! LUTHER (álruhában nehézkesen leballag a lépcsőn: meghízott, mióta utoljára láttuk, vaksin, szinte tapogatózva jön:) Melyikőtök Junker Berg? KARLSTADT Márton, szakállad nem álcáz elég jól, rád ismerünk. LUTHER Hő, és ti mi az ördögöt kerestek épp Jénában? KARLSTADT És te :miórt nem kuksolsz ott fent, Wartburgban ahová vitettek? LUTHER Az az én dolgom, de honnan tudjátok, hogy ott vagyok, hogy ott voltam? MÜNTZER Mit gondolsz, galambok szárnyán röpült Szentírásod kézirata Wartburgból Wittenibergbe? LUTHER Éppen Gruneberg nyomdájába, hol Oly poosékul szedték a szöveget, mindenütt csak hanyagság, slendriánság! KARLSTADT Utóbb imár Melchior Lotterre bízták a munkát parancsolatomra! LUTHER Az jó! Hát sejtitek is már, mi az a csóva, amiről még Wormsíban szóltam tinéktek! De hogy mondottad: parancsolatomra? Ki vagy te, hogy parancsolatot osztasz? KARLSTADT Egész Wittenberg szót fogad nekem! Frigyes, ki fent kastélyában időzik, döntött: a város ura én legyek, mert különbet keresve se találna ... LUTHER Azért viselsz ilyen bohócruhát? KARLSTADT S tetszik vagy nem, te is alattvalóm vagy! És szépen visszamégy Wartburgba ismét. LUTHER Ejha! S ott kuksoljak toronyszobámban ítéletnapig ?! Parancsolatodra ? Mikor ott éj s nap kísértett a Sátán, no nem kosszarvakkal, bojtos farokkal, de a búskomorság képében, ott ült magányos asztalommal szemközt, hozzávágtam a tintatartó-tüllköt, mégse takarodott el, sőt a tintafolt se jöt 'le többé a falról, vakarhattam, hiába! Ámde most már Wittertbergbe kell mennem. Már csak Frigyes oltalmában bízhatom meg, nem a tiédben, Karlstadt. Rengő-mozgó földünkön csak Wittenberg a szilárd pont, ki ott megveti lábát, azé a hitújítás győzedelme! KARLSTADT Eddig még csak jobbításról beszéltél! LUTHER «• Változott a helyzet. Ki kettős átok alatt áll, és bárki leütheti mint egy veszett kutyát, az hogy legyen jámbor, szófogadó . . . MÜNTZER De Szentírásod azóta eljutott a néphez anyánknak nyelvén. KARLSTADT Megígérted, Tamás, hogy nem szólsz közbe! LUTHER Nocsak, ki kinek a csatlósa itt? Hogy meg ne őrüljek, dolgozni kezdtem, A Vulgáta ott volt, de megszereztem hozzá Erasmus görög szövegét s jegyzeteit... KARLSTADT Gyenge voltál görögből mindig! 1074
