Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
MÜNTZER Márton, el ne csöppenjen már a szíved. Nem hallottad, mit (kiáltoztak itt a gárdisták! LUTHER Nem érteik spanyolul. MÜNTZER Akikor is menekülj. Híveim, híveid, fegyverben állva várnák a kőzetben. LUTHER Talán Sickingen vagy Ulrich von Hutten lovagi miarta'lóoa'i? MÜNTZER Ugyan, semmi közöm hozzájuk! LUTHER Vagy talán a bocskorosok? MÜNTZER Élükön veled még talán a császárt, magát a pápát is megdöntenék! LUTHER Hallottad tanításom a két kormányzásról, miénk a lelkek egyengetése; a földi világ kormányzása földi hatalmaik dolga! MÜNTZER A gyűlés előtt, másképpen beszéltél. LUTHER Krisztust idéztem. MÜNTZER S nem magad nevében? KARLSTADT Mert azért jöttem el, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja között ... LUTHER Vigyázz, ne ti támasszatok meghasonlást magunk között. Miféle fegyverben állnak azok ott? MÜNTZER Kaszákat egyengetnek, késeket fennek, lőport szárítanak... LUTHER A mozsárágyúk ellen ugye, az urak vértesei ellen állnak egyszál gúnyában?! Ha eszednél vagy, fékezd őket saját érdekükben! Nem hallottad ettől a vadmagyartól, még a szabad költözködés jogát is megvonták a jobbágytól, s kaloda, deres járja naponta, — azt hiszed, osák ott lehetséges ez, itt nem? MÜNTZER Mégis adódnak helyzetek — és a miénk is ilyen —, mikor főikéi a paraszt és megálljt kiált a poroszlóknak, zsoldosoknak, nem tűri tovább sanyargattatá- sát! LUTHER Én se tűröm. Szállásomra megyek most lélekegyedül. MÜNTZER Nem vagy egyedül! Ahogy neked beragyog ablakodba a hit sugára, úgy buzdítja szerte hazánkban híre töretlen hitednek a népet — rég jártál köztük, azám! —, a népet, mely mint téli farkascsorda vacog, vicsorog, dühöng s tehetetlen. Bár tettre kész, s várja a bíztató szót... S te köüfben azt hiszed, tartja a császár Ígéretét ...? LUTHER Amíg meg nem szegi... MÜNTZER Addigra te már por s hamu leszel. LUTHER Ne félts ite engem ... MÜNTZER Tán a fejedelmek kényére-kedvére adtad magad? LUTHER Mit tehetnék — övék a hatalom. Hanem ti, főként mert, hogy Kata is veletek van, igyekezzetek vissza Wdttenbergbe, egykét nap, meglássátok én is ott leszek, addig a templomban legjobb, ha Melan- chton és Bugenihagen, az egyetemen pedig, persze Karlstadt kormányoz. Isten őrizzen, Katám! (homlokon csókolja) KATA Téged óvjon, Márton, kegyelmes Istenünk. Én visszavárlak. LUTHER Csak ne féljetek. MÜNTZER Mi ne féljünk? S ő oroszlán-torokba ugrik! Uram, milyen időket élünk. Ha kimondják a birodalmi átkot Mártonra, és nem kétlem, hogy kimondják, földönfutó lesz, bárki martaléka; a pápai bullát meg lehetett égetni még — a birodalmi átok imár őt égeti s minket feketére, nem lesz olyan világi hatalom — fejedelem legyen bár vagy lovag —, ki mellé állna nyíltan: egy az útja, amit én mondtam ... 1070
