Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Garai Gábor: A reformátor (dráma)
WERBŐCZY Mi hát a tét? BERG Mire? WERBŐCZY Hogy visszavonja! BERG Luther? WERBŐCZY Ki más? Egy lószerszáma ezüstből?! BERG Én egy kis vas mozsárágyút kínálok. WERBŐCZY Áll az alkui! Hát csapj a tenyerembe! Visszavonja! BERG Soha nem vonja vissza! (kezet szorítanak) WERBŐCZY Vágd szét, te barát! BUGENHAGEN (szétvágja) Akármiben is fogadtatok, nem itt dől el az igazság, urak. (Két szolga belülről szélesre tárja az épület ajtajának két szárnyát.) MÜNTZER No csak, szellőztetnék? KARLSTADT Ideje lehet. Gyerünk közelebb. (Bentről kihallatszik Luther hangja, talán fölrémlik is alakja a homályban.) LUTHER hangja Idézhettek a fejemre akármit! Meggyötörhetitek a testemet s megszomoríthat- játok szívemet. Az én lelkem akkor is vigadoz, s felemelkedik, mintha szárnya volna látván, hogy küzdenek az emberek Isten tiszta igéjéért, és senki ebben a harcban nem győzhet fölöttünk. Mert vezérlőjük ő maga, az Űr! Hiszen megmondta Krisztus: ne higgyétek, hogy azért jöttem én, hogy békességet bocsássák a földre, nem azért jöttem én, hogy békességet, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem el, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja között. Értse meg — aki ért a szóból! (Bent morajlás. Kiáltások. Ez áll a Szentirásban? — Felségsértés! — Al fuego! — Tűzbe vele! — Csendet a császár nevében.) Még mielőtt az ajtó becsukódik MELANCHTON (az egyik ajtónyitogatóhoz) Itt egy ezüst. Nyissátok ki az ajtót mielőbb megint. MÜNTZER Most megadta nekik a magúikét. Mondom én, Márton igaz, tiszta ember, csak nem volt mindig következetes, de rá kellett leljen — egyetlen útja volt, hiába alkudozott, akár csak önmagával is: nem békét — de fegyvert! És meghasonlást az ember s tulajdon atyja között! Értse, aki érti! Én értem! KATA Ő, istenem, milyen bátor, van-e férfi még ott a nagy urak között, ki a helyében állva így, ily rezzenetlen hangon és töretlen hittel beszélne...! KARLSTADT A választó-fejedelmek többsége? — vagy majdnem többsége már — titkon vagy nyíltan velünk rokonszenvez. Hát még a kisebbek, lovagok, bárók! KATA Kiváncsi volnék, hogy állna helyében professzor uram, kit diákjai tüskéden sünnek hívnak — s nem csak hátmögött! KARLfiTADT Férfiak dolgába ne üsd az orrod! Szúrhat is az a sün még! örülj, hogy itt lehetsz ... (Jön SPALATIN, az épületet megkerülve, gyanakodva ránéz a két borozó nemesre, majd társaihoz csatlakozik, sűrűbbre tereli a csoportot.) BUGENHAGEN Hogy áll ügyünk bent? MELANCHTON És mit mond Frigyes! SPALATIN Nekem odasúgta: elégedett az ő doktorával. MELANCHTON De nyíltan is mellé állt? SPALATIN Nem tehette: Aleander, a pápai nuncius ott, a császár jobbján ül. Hát meghajtotta a fejét Károly felé ... BUGENHAGEN Az ifjúnak a vén bókolt, a suhanc-császánnak a rendek atyja meghódolt? A jogos jelölt a jövevénynek ... ? 1067
