Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 11. szám - A kultúra esélyei. Szergej Zaliginnal beszélget Pete György (Fordította Földeák Iván)
nek lényegét, gyökereit valahol itt kell keresni, a rokon s eltérő vonások együttes felmérésében. Ha csak teljes azonosság van, egyszerű ismétlődéssel állunk szemben, s ez nem lehet érdekes, ha csak különbözőség létezik, nincsenek fogódzók az együttes továbbgondolkodáshoz, az összevetéshez. Ha megvan a harmónia az azonosság és különbség között, az termékeny talaja lehet az alkotód kapcsolatoknak. Darvassal való barátságomtól kezdve mindent elolvastam a magyar prózából, amit oroszra lefordítottak. Ez évente 10—12 könyvet jelent. Mit szeretnék tenni ezután? Ha egészségem megengedi, évente egy-egy cikkben szeretném áttekinteni az oroszra átültetett magyar prózát. S van egy eddig még kevésbé határozottan kirajzolódott tervem. Egyelőre nem tudom 'megígérni, hogy pontosan mikor valósul meg, egyáltalán, lesz-e módom megvalósítani. Részint azért, mert érzésem szerint még neon vagyok kellőképp felkészülve rá. Szeretnék egy tanulmányt írni, melyben a magyar és az orosz klasszikus irodalom közötti párhuzamokat mérném fel s venném számba. Nagy információs robbanás előtt áll, legalábbis Európa. Ha jól tudom, 1985-től fogják azokat a műholdakat fellőni, melyeknek csatornáin elméletileg Európa minden országában 25—30 adást és állomást lehet fogni. Nem egy olyan kis ország, mint Magyarország, hanem maguk a franciák, akik sokáig szinte egyeduralkodók voltak az európai kulturális életben, féltik ettől pozícióikat Nyilván nem csak arról van szó, hogy beárad az amerikai tömegkultúra, mert az olyan tömegű, hogy mennyiségileg versenyezni vele úgysem lehet, hanem az, hogy a közönség, az európai országok lakossága, sajnos, bármennyire is ellentmondás, miközben életszínvonalban, fogyasztásban feljebb lépett, kulturálisan igénytelenebbé vált, tehát ki van szolgáltatva ennek a dömpinghatáSnak. A modern irodalom pedig nem a tömegek megnyeréséi célozta meg, hanem kísérletezésbe merült, kinyílt az olló az elitkultúra és a tömegkultúra között. Ügy érzem, csak egy lehetősége van az európai s ide értve a magyar kultúrának,: az igazi művészet vissza kell hogy hódítsa a tömegeket. Nem úgy, hogy minőségi engedményeket tesz, hanem úgy, hogy az emberek legigazibb érdekeit fogalmazza meg. Ebben valamennyi európai irodalom érdekelt, s szerintem ez jó lehetőséget teremt az elkövetkező időkben az európai kulturális együttműködés erősítésére. Hogyan látják a szovjet írók ezt a problémát? Ismét csak a saját nevemben szólhatok. Először is többet kell erről beszélnünk, s elsősorban az olvasóközönség szélesebb köreihez címezve. Felhívni a figyelmüket, hogy néhány év múlva milyen helyzetbe kerülnek, hogy készen álljanak rá. Ügy nézem, meglehetősen nehéz időszaknak nézünk elébe. Nálunk, s nyilván az önök társadalmában is, ez személyes megfigyelésem, az intellektuális területen egyfajta specializálódás, szakmai szétdarabolóáás megy végbe. Korábban a szakosodás a foglalkozások szintjén történt, most ez áttevődött az intellektuális területre is. Egyesek számára a legizgalmasabb és legmozgósítóbb nemzeti látványossággá a foci emelkedett, másoknak esetleg az irodalom, talán a költészet is. Természetesen a megjósolt információrobbanás esetén kétségkívül végbemegy ez .az elhatárolódás. Mégsem hiszem, hogy a kultúra vagy a szellemi élet elpusztul attól, ha több lesz a futballista, mint a költő. Meg kell találni az egymás mellett létezés reális formáit és arányait. Az érdekek alapján bármely (társadalom csoportokra, irányzatokra osztódik, ugyanígy tagolódik a társadalom szellemi érdeklődése. Lehet, hogy eretneknek tűnik mostani állításom, de az irodalom és a költészet mértékegysége nem lehet osak a példányszám. Ha kis példányszámban is, de lesznek jó könyvek, ez ígéretes dolog, az igazából .jó műalkotás ugyanis tíz-tizenöt év múlva kivívja magának az elismerést és a népszerűséget. Nem baj, ha most nincs sok írónk, s az sem lehet tragédia, ha nem olyan népszerűek, ha a kortársi .társadalom szempontjából valóban értékes és érdekes könyveket hoznak létre, akkor az irodalom normális fejlődése biztosítva lesz. Fordította Földeák Iván 1001
