Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Győrffy László: A kultúra ingázói
A színészi hivatás szorosan vett szakmai keserveiről és öremeiről, a színre lépés előtti pulzus gyorsulásról, a „természetes” drukkról, a két-három órás koncentrációról, mely főszerep esetében egy bányász munkájával is felér, ami az energiaveszteséget illeti, az elégtételről egy jó szerep, a megaláztatásról egy rossz szerep esetében, vagy ha a közönség értőn, máskor fásult közömbösséggel fogadja a színpadról felé nyújtott közös élményszerzés örömét — hogy mindezekről már ne is beszéljek. A kérdés végül is az: miféle erkölcsi és anyági becsülete Van a vidéken dolgozóknak, a kultúra ingázóinak, elsősorban a közönség előtt, nem utolsó sorban a kritikusok előtt, hiszen a szlakma „belügyei” nem érdekelhetik őket. A végeredményt, a színpadi teljesítményt nézik, teljesen logikusan. De mi van mögötte? A magyiar színjátszás két évszázados „folyóinak” nyelvi, szákmád, politikai hullámai sok szemetet hordtak el a hátukon, ezután sem lesz másként. Ki segíti a mai Dérynéket, Kótsi Patkó Jánosokat, Kelemen Lászlókat? Mert egyelőre csak csontos húsdarabkák maradnak számukra áz országos koncból. Anakronosztikus helyzet? Változtatást igényel, hisz Magyarország nem Budapest, mégha „vízfejűségünk” átka ebben a szakmában is megmutatkozik. 952
