Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 10. szám - Hubay Miklós: Konfliktus vagy szövetség

A vita tisztaságához még azt szeretném mondani, hogy vigyázzunk! — a régi vitákban volt egy eszmei csúsztatás, amikor drámáról volt szó, vagy drámairodalomról, azt mondták röviden: irodalom. Ezzel kiéleztek egy ellentétet, mert azt mondva: irodalom, irodalomcentrikus — elsüllyesztették a dráma sajátos jegyeit, költői jelzőkre utaltak. Ebben a körben remélem nem kell majd úgy védekezni, hogy mi nem „irodalmat” akarunk, mi drámát akarunk, és nem a finom jelzők számítanak nekünk, hanem a kompozíció, az eszme, a társadalmi mondanivaló. Ez az egyik.

A másik megjegyzésem a hőssel van kapcsolatban. Ez borzasztóan lejáratott szó lett (deheroizálásra szükség volt, mert a romantikus hősiesség Magyarországon túltengett, tehát kellett a deheroizálás). De ne felejtsétek el, hogy az eredeti arisztote- lészi fogalmazásban a hős mindig az, aki szenved. Nem az, aki győz, nem az, akinek igaza van, hanem aki téved és szenved. Ehhez a hőshöz vissza lehet térni.

Cz. J.: Nem olyan biztos, hogy téved.

H. M.: De tévedhet, szenved, de nincs igaza.

Cz. J.: Hát az Odipuszban? Arisztophanész szerint Oidipusz nem téved.

H. M.: És szenved, de nem Übermensch.

A harmadik — csak egy fél percet kérek —, ami félreértést okozhat (kikerülhettem volna a témát, de nem kerülöm ki): ez a rendezői színház. Két dolgot. Hogyha van egy olyan rendező, aki — mint Kazimir tette a Tótékkal — olyan nagyszerű előadásban csinálta meg, minden elismerésem az övé. Én éppen ma mondtam, hogy amíg ez a darab műsoron van szerte a világban, tripla prémiumot annak, aki ezt először felbocsátotta. Nem feltétlenül szükséges az, hogy ugyanakkor a világirodalom eposzait közölve, csak erre mondja, hogy ez a rendezői színház. Vagy: hogy csak ez a rendezői színház. Világos, amit mondok? Nem tudom. Amikor ma az eredeti magyar drámairodalom stúdióba szorul, akkor ezt a fajta rendezői színházat, az eposz-dramatizálásokkal, és ezt a rendezői elképzelést én nem fogadom el. És nemcsak írói elfogultságból nem fogadom el. Nem csak drámaírói elfogultságból.

De még egy gondolat a rendezői színházhoz. Én elfogadom a rendezői színházat. Mindenképpen igazat adok neki. De a rendezői vízió nincs diplomához kötve. Tehát hogyha Korniss — most ő rendező is —, de akkor vegyünk más valakit. Akárkit, aki az íróasztala mellett bár, megcsinálja a kompozícióját a műnek, kitalálja az eszméjét a műnek, látomásokat ír meg, akkor az a drámaíró rendező is! Az is lehet rendezői színház, amit az író ír, hogyha nem egyszerűen dialógusban gondolkodik. Világos, amit mondok? Hát abban az esetben vindikálom magamnak a rendezői vízió jogát, amikor én megcsinálom a darabnak az egész kompozícióját, architektúráját, amihez járul majd a rendezői vízió stb. Közösen csináljuk, de ez nem jelenti egyszerűen azt, hogy a rendezői színházban az író írta a dialógust, és ami látvány, az más. Nem tudok világosabban fogalmazni ... borzasztó nehéz ezt megmondani, úgy, hogy félreértés ne legyen, de az írónak is van rendezői víziója! És nem egyszerűen csak dialógust körmöl.

943