Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 10. szám - Száraz György: A tábornok XIX. (életrajzi esszé)

Moszkva ellen, s ez most már véglegesen meghiúsítja a magyar-szovjet katonai egyesülést. Szamuelynek, aki május 18-án indult híres repülőútjára, egyik fő feladata a hadműveletek egybehangolása volt; kijevi és moszkvai tárgyalások után, május 31-én már rossz hírekkel tér haza.

Amikor tehát május 30-án 250 kilométeres arcvonalon megindul a magyar Vörös Hadsereg támadása, az ukrán erőkkel való együttműködésre már nincs lehetőség.

Az offenzíva sikeresen bontakozik ki. Június 1-én már megszakad az összeköttetés a cseh és román erők között; 4-én a csapatok elérik Tokajt és a románokat itt is a Tisza bal partjára szorítják vissza. A III. hadtest alakulatai 5-én visszaveszik Sátoraljaújhelyt és a Hernád völgyében előretörve bevonulnak Kassára. 10-én Vági István MÉMOSZ-zászlóalja elfoglalja Bártfát és eléri Galícia határát. A fő csapással egyidejűleg északnyugaton is folyik az előnyomulás: a Vörös Hadsereg eléri Rozsnyó—Tiszolc vonalát, a balszárnyon pedig Érsekújvárt, Lévát és egészen Zólyomig nyomja vissza a csehszlovák csapatokat, amelyek már-már a felbomlás olyan állapotába kerülnek, mint a magyarok április végén.

Emlékezzünk csak a konzervatív-nemzeti Felvidéki Újságra, amely 1918 utolsó napjaiban vörös rémuralomtól féltette Kassát,, lelkendező tudósítást közölt a „példásan fegyelmezett sorokban” bevonuló légionáriusokról és szilveszterkor drámai-gúnyos üzenetet küldött a demarkációs vonalakon túli „földosztó magyaroknak”. Nos, a lap június 7-én a címoldalt egészében elfoglaló tudósítást közöl Hennocque tábornokról, Kassa francia városparancsnokáról; jellemző ez az írás nemcsak az újság szellemére, de a szövetségesek „bensőséges” viszonyára — és egészében: a korra — is.

A tábornok azzal kapcsolatban nyilatkozik, hogy június 3-án, statáriális bírósági ítélet alapján „Teper József 37 éves és Tirpák Béla 15 éves munkások golyó által kivégeztettek”. A kivégzést — mohdja Hennocque — nem ő határozta el, hanem „a politikai hatóság reprezentánsa, Sekac János dr. zsupán”, öt — mármint a tábornokot — „olyképpen értesítették, miszerint a munkások izgattak a város biztonsága ellen”, tehát „mint katona, egyebet nem tehetett, mint azt, hogy a zsupán elhatározásának megfelelően a golyó általi halál foganatosítása iránt intézkedett”, elvégre ha nem teszi, „bekövetkezendő zavargás esetén azt mondhatták volna, hogy azért támadt a zavargás, mert ő a zsupán elhatározásához nem járult hozzá”. Amellett „nem is sejthette, hogy a zsupán oly lelkiismeretlen, hogy 15 éves gyermeket ítél halálra”. Különben is: „amikor a kivégzés történt, még itt voltak az olaszok, s így az olasz törvények voltak érvényesek”. ö, „mint francia... a legideálisabban gondolkodik ... 15 éves gyermeket halálra nem ítélne’-** de „a zsupáni elhatározás elől... nem térhetett ki”. A nyilatkozatot követi a tudósító meghatott kommentárja: „Mikor, a tábornok a 15 éves fiúcska kivégzéséről beszélt, négy ízben is elcsuklott a szava, könny jött a szemébe, a keménynek látszó katonában megszólalt a gavallér francia szív, amely, ha jól sejtjük, érző, szerető, forró apai szív is.”

A lap hátsó oldalán pedig egy másik francia, Chabord tábornok, a VI. csehszlovák divízió parancsnoka kurta utasítása a helyőrségkommendánshoz: „Parancsot adok kiüríteni Kassa városát. Tegye falragaszokon közhírré a hirdetményeket és vegye kezébe a rendfenntartást. Kassa, 1919. június 6-án 8 órakor reggel.”

Emlékezzünk most a szocialista Felsőmagyar országra: igen, amelyik az 1918-as év végén hírt ad a Salgótarjánban készülődő munkásellenállásról, új908