Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Száraz György: A tábornok XIX. (életrajzi esszé)
SZÁRAZ GYÖRGY A tábornok XIX. Nézzük most, hogyan alakul a Tanácsköztársaság katonai helyzete 1919 május elejétől. A románokkal megszakad a fegyverszüneti tárgyalás — irreális hadisarcot követelnek, s a Tiszántúl kiürítésére csak olyan béke után hajlandók, amelyet „szabadon választott parlament” garantál —, de csapataik nem lépik át a Tisza vonalát. Salgótarjánnál elakad a csehek előnyomulása; május 10-én pedig az 53. vörös ezred a bányászokkal és a közben beérkező 6. tiszántúli „szegény- paraszt’-hadosztállyal ellentámadásba megy át a várostól északra és visszaveti az ellenséget az Ipolyon túlra. A nyomás enyhülését használja fel Stromfeld a hadsereg újjászervezésére. Nincs könnyű dolga. A Károlyi-rezsimtől örökölt csapatok részben szétszéledtek, részben demoralizálódtak; nagy a veszteség foglyokban, halottakban, szökevényekben. Az áprilisban frontra dobott új munkászászlóaljak egy része felmorzsolódott. Igaz, a létszám mindezek ellenére sem csökkent, sőt, emelkedett. Április közepén mintegy 55 ezer katona van a hadseregben; a harcoló egységek keleten kétszeres, északon háromszoros túlerővel állnak szemben. De a hónap végére a létszám már eléri a 70 ezer főt; május másodika után újabb 15 ezer katona indul a frontra, pótlásukra Budapesten nyolc friss munkásezredet állítanak fel. Május 14-én a Vörös Hadsereg létszáma már 120 ezer fő körül mozog. A keleti hadseregparancsnokság ekkor már hadseregfőparancsnoksággá alakul át. Székhelye Gödöllő, a királyi vadászkastély. Stromfeld tervei alapján hat hadosztályt alakítanak, ezeket három hadtestbe fogják össze. A hadtestek élére népbiztosok kerülnek: Landler, Vágó és Pogány. Fordított a helyzet a hadosztályoknál: ezeket vezérkari tisztek vezetik, mellettük politikai biztosok tevékenykednek. A hivatásos tisztek mozgósítását még április végén elrendelték, most egymást követik a fegyelmet szilárdító rendelkezések. Május 6-án eltörlik a katonák parancsnokválasztási jogát, 8-án visszaállítják a fegyelmi fe- nyítő hatalmat, 16-tól pedig bevezetik a parancsnoki jelzéseket. A hadsereg összetétele is nagyot változott. A katonáknak mintegy egyhar- mada budapesti és vidéki munkás; a többiek részben a Károlyi-rezsimben bevonult fiatalok, részben a megszállt területekről menekült önkéntesek. Diákok, tartalékos tisztek — kommunisták és nacionalisták vegyesen — ugyancsak ^zép számmal vannak az önkéntesek között. A legjobb harcértékű csapatok a Landler parancsnoksága alá helyezett III. hadtestbe tömörülnek; ezek a vezérkari főnök Julier szerint a 4. munkáshadosztály, a Viharsarokban toborzott, jórészt szegényparasztokból álló 6. hadosztály és a Kratochviltől elszakadt egységekből alakult székely dandár. Szakmai szempontból — ugyancsak Julier jellemzése szerint — általában a gyalogság „tűrhető”, a tüzér és műszaki csapat, valamint a repülők: igen jó. Lovasság alig van. Ezt a hadsereget — mondja emlékezéseiben Julier — nem katonai fegyelem, hanem agitáció tartotta össze. A fogalmazás nem szerencsés, csak részben 903
