Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (tragikomédia)
tói kikacérkodom, kimosolgom a szükséges élelmet az egész hadseregnek, hiszed-é? (A dívány alá mutat.) Bruska, pucold meg a cipellőm. AMBRUS (a pár cipőt a dívány alól kihúzza): Örgróf úr, agyoncsaphatom? BADEN: Ma még igen. Holnap én csapom agyon, ha még mindig itt leszen. SUSÁNNA: Azt sem tudod, mi fán termettem. Nem mennék hozzád badeni őr- grófnénak, nem kötnék mezalliánszot. Megmondjam, ki vagyok én? BADEN: Ne mondd meg, úgyis tudom. Te vagy a legszebb csillagok istennője, s ennél magasabb rang nincsen. Kár, hogy a harcba nem vihetünk csillagokat, mert keréknyomba taposnánk. (Ambrushoz.) Eléggé höflich és galant voltam? SUSÁNNA: Hallja Markgraf von Baden, én Báthory hercegnő vagyok, Magyar-, Lengyel- és Erdély-országoknak jog szerénti királyasszonya. Az én le- jendő férjemre, az ki nem te lész, Európa legmagasabb trónusa vár. BADEN: Barátném, nem sokat mondtál. Háborúban a katonának a nő csak nő, akár mosogatójány, akár királyjány. SUSÁNNA: Majd szóllasz te szebben. (Kardot fog, hegyét Baden torkának szegzi.) Viszesz-é vagy sem? BADEN (fekve ki akar csúszni a kardhegy alól): Mach keine Dummheit. SUSÁNNA: Ne mozogj, mert véged. Ludwig Markgraf von Baden, kegyelmedet sok-ezer háborús gyilkosság, valamint. ellenünk elkövetett felségsértés okábul halálra ítéljük mi Első Susánna királynő.. S az Ítélet ezennel végrehaj- tatik. BADEN (nyög): Aber lass. SUSÁNNA: Te gyáva, nem szennyezem be véreddel ruhám. (A kardot Baden torkáról elveszi.) Ambrus, vigyed a ládámat. ' BADEN: Hiszed, ne tudtam volna kardom kezedibül kiragadnom? SUSÁNNA (az ajtótól visszaszól): Le vagy szarva. (A kardot Baden mellé a díványra hajítja. Elmegy, követi Ambrus a ládával). BADEN (kezd fektéből feltápászkodni): Um Gotteswillen! XIX. Jelenés (Radonay, volt zalavári apát, ekkor pécsi püspök szobájában. Telt gabonás zsákok, boros-hordók közt egy ágy, egy asztal, néhány szék. Radonay fekete reverendában, oldalán kard. Jön Susánna és Ambrus.) SUSÁNNA: Szállást kérnénk Radonay pispek úrtól. AMBRUS: Csak nehány napra lennénk vendégi. Hamar őst vándorlunk tovább. RADONAY: Ha memóriám nem csal, az urat ismérem. A hölgyet még nem láttam. Mikor zalavári apát valók, ott én mentettem meg a deák úr életét, és kálvinista, ugyebár? AMBRUS: Mindkettő igaz RADONAY: Törvény szerént a pécsi egyházmegyéiben csakis római katholi- kusok tartózkodhatnak. De hát van még itt elég eretnek, mozlim, göröghitű, szerecseny, hogy az Isten szórja ki őket. Nem bánom, maradhat, ám csak kevés napokig. S a szépséges hölgy, ha kérdhetem ... SUSÁNNA: Ambrus deák időközben megnősült. RADONAY: Isten áldását kévánom a párra, akkor is, ha az én vallásom kettejüknek gyűlöletes. AMBRUS: Nem, pispek uram, nem! A felekezetek közötti békesség s egyetértés híve vagyok. RADONAY: Én nem, mert az egyházon kívüliek elkárhoznak, s én szánom őket, iparkodom lelkűk a gyehennáiul megmentenem. De haggyuk a lelki perpatvart. A másik kamrában lakhatnak; ágy nincs, de hálhatnak a gabnás zsákokon. Itt most ígyen folyik az élet: javaimat magam köré gyűjtenem s kardommal védelmeznem szükség. (Az ablakon kifelé mutat.) Mint látják! (Az ablakon kívül: Vincens császári felügyelő és katonák.) RADONAY: Audiat domine administrator. Csodálkozom, hogy olly ügyekbe avatkozik, amellyekhez nincs köze. Azonnal haggyon fel a pispekség tizedeinek s javainak szedegetésivel. VINCENS: A tized a kamaráé. Apát úr itten a pispekséget csak bitorolja, s adót, gabonát beszedni semmi jussa nincsen. 895
