Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (tragikomédia)
fogadom tiszti rangban; vagy ha helyben óhajt maradni, földbirtok-adományban részesül. HERjCSULA (mellín az arany érem): Mrészkhero Devla! WíNiDECK (előlép, hajlong): Hoch kaiserliche Armee! Hoch Markgraf Ludwig von Baden! Én nyittattam ki a kaput, én kémül ideküldött császári funkcionárius vagyok, mein Name ist Windeck. Hoch! BADEN: Lipi spion ja? S a derék városvédők ellen kaiput nyittatott? Rögtön húzzátok fel a fára. Hoch! WINDECK: Örgróf uram... én hív német vagyok... (Elvonszolják.) SUSÁNNA (Ambrushoz): Ügy kell az alávalónak. AMBRUS: Én mégis szánom ... A komédiában sárkányunk va'a. SUSÁNNA: Megmentsem ötét, akarod? AMBRUS: Úgyse bírod. SUSÁNNA: Dehunnem. (Baden elé lép zokogva-sikoltozva.) BADEN (átkarolja): Szépségem, miért ríssz? E spion az te szeretőd? SUSÁNNA (sír): Nem... de semmit el nem követett... BADEN: Gyöngyöm-kalárisom, hát rni- olta akasztják a tettest? Nem bánom, a te bájos könyűidért néki megkegyelmezek. Hozzátok vissza! EGY KATONA: Késő immár. BADEN: Ládd-e róisám, illy fene a háború. Kedvedre tenned akartam, nem sikeredett. Az te gyengéded jó szívedre kérlek, maradj velem. Badend őr- grófné leszesz. SUSÁNNA (Baden ölelésében, Ambrusra mutat): A testvérem is itt van. BADEN: Jöhet az is, ő leszen a Schwa- gerom. (Kiált.) Vitézek! A győzelem után rend — tűzoltás — nix erőszakoskodás. SUSÁNNA (fintort vág Ambrusra). AMBRUS: Te utolsó szuka. XVIII. Jelenés. (Pécs környékén, Badeni Lm jós hadi- szállásán. A szobában rendetlenség, ládák, fegyverek, ruhák szanaszéjjel. Baden asztalnál ül, lúdtollal hadijelentést ír. Susánna, Baden válla fölé hajo'va felolvassa. Ambrus a szobában jcinmegy, rakosgat.) AMBRUS: Ne németül. Olvassad min- gyárt magyarra téve. SUSÁNNA (az író Baden mögött állva, felolvas): E vidéken semmi terményt sem lehet kapni, mert a horvátok, a határőrvidékiek és talárn a tatárok any- nyira elpusztíták, hogy le sem írhatom Felségednek. A térképek szerint azelőtt sok falunak kellett lenni e vidéken, de én csak annyit jelenthetek alázatosan Felségednek, hogy eddigelé semmi mást nem leltem, mint ma egy magas fűvel benőtt, felégetett falut. Ha még lakott falvakra találok, mindenképpen gondoskodni fogok fennmaradásukról. BADEN (az írást befejezte, fölkel, a díványon hanyattveti magát): Süsschen, immáron el kell hagynom téged. Vezérelnem kell tovább a hadam, Nándor - fejérvár felé. SUSÁNNA: ígérgetőd, hogy badeni őr- grófné leszek. BADEN: Babám, a katona mindent megígér, aztán más tájékra, más kvártélyba kerül, s ottan folytatja ígéreteit. SUSÁNNA: Nem úgy vagyon az, vígy magaddal. (Ambrushoz.) Bruska, keféljed meg a hermelinbundám, de a puha kefével, csak elővtgyázatossan. AMBRUS (ládából előveszi a bundát): Szép kisded pokoli hármas alakzat vagyunk. Miként ükatyám, tisztelendő Bornemissza Péter írá az Ördögi Kísértetekben: Az lator bujaság után elutálá, és émölgött bele, gondolván, egyebek is mint undokoskodtak vele. (Keféli a bundát.) SUSÁNNA: Bruskó ne prédikálj. Téged penig, Ludwig, nem hagylak el, melletted állok minden harci veszedelemben. BADEN: Melly áldozatos vagy. De nem lehet, mivel a hadjáraton sok ezrivel vágtat a férfiú, ellenben nő egyetlen egy sincs. SUSÁNNA: Nem félek én a férfiaktúl. BADEN: Nyilván tudom. Hanem ha nem több, csak öt-hat balkáni legény reád szálland, élve nem adnak vissza nékem. Ha folyton rád ügyelek, nem tudom hadam vezetnem; ha pediglen nem ügyelek, elragadnak téged, s vissza nem adnak nékem eleven. SUSÁNNA: Velem ugyan el nem bánnak. Veled sem, ha melletted vagyok: én lennék gazdasági tiszted: még a legsilányabb tartományban is az előljáró894
