Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (tragikomédia)
sárma, Ambrust kezénél húzva, visszatér.) SUSÁiNiNA: Jaj hertelenjében annyi sligovdcát ittam, szédülök. A tiszteletes urat megbotránkoztatom. AMBRUS: Bizon én ©gy kortyot se nyeltem. SUSÁNNA (rekedten): Ha én tüzet kortyolok, nékem mingyárt férfiú kelletik. (A kér evetre dobja magát, nyög.) Baccá vélem Ambrus. AMBRUS (elfordul): A tikok szoktak legugyúlnd. Néra nem rühellné? Gondoljon arra, aki mindent lát — ki minden szándékunk tudója. SUSÁMNA (ablakhoz szalad): Most kél a Hold, nézze tisztelendő uram, veres a gőzlben, mint a háború. Közeliiben Mars és Venus találkozása — legrosszabbat, viszálkodást, halált jelent. Beh gyönyörűséges ! AMBRUS: Isméri járását a csillagoknak? SUSÁNNA (lerogy): Ah, elájulok. Pedig nem is sokat ittam. Csak megízle- lém. AMBRUS (felemeli): Hercegkisasszony, jöjijön, vezetem. Susa ne ijesztegessen. SUSájNNA (aléltan): Ah! AMBRUS: Valóban beteg? (öleli.) Su- sika. Édes Susikám. Nézz reám, nyisd ki szemed. SUSÁNNA (elszalad): Mit gondol, Bornemissza prédikátor ivadék, kit szorongat, mint káplány a vászoncselédet? őfensége Báthory hercegnőt — avagy ki vagyok én? AMBRUS (feléje indul): Elragadtatám magam. SUSÁNNA (sikogat): Hozzám ne nyúljon! Orcátlan buja pap, szégyentelen! AMBRUS (letérdel): Bűnös vagyok, szépsége megfogott. Bocsánatáért esedezem, fenséges úrnőm ... SUSÁNNA: Majd megtanítlak hódolatra! (Ambrust a kér evetre nyomja, ráhever.) XIII. Jelenés (Ibrahim házában. Ibrahim dolgozó-asztalnál ül, belép Sálom.) SALOM: Szelam, Mandel'li uram. IBRAHIM ("feláll, elébe megy): Sze’am, Monti-Perger öcsém. Mázéi, hogy még itt lel. Pecseviben megkezdődik a tréfli hopszasza, nékem nem kóser többé. SALOM: Tudom, Konstancinápolybul ezért jövök, hogy idején megmentenénk Mandelli urat a selyemzsinórtól. IBRAHIM: Sógorom Ben Asher küldte? SALOM: A Ben Asher testvérek ágense vagyok. IBRAHIM: Elhozá, amit kértem? Egy üres pergament-lap és rajt a szultáni tughra. SALOM: Itt rejlik podgyászomban. IBRAHIM: Nagyszerű, arra megírjuk útlevelem, és már rajt a Padisah engedetnie. És kész. SALOM: Továbbá hozok egy hasznos megbízatást is: Mdhmed szultán Hispániából félszáz makimajmot rendelt, ezt a velencei Monti üzletház, az én atyám- uram közvetíti; tehát Avram bátyám mehet szultáni parancsra Velencéibe, a makik végett. IBRAHIM (megöleli): Pasticcio, fiam, pasticcio! SALOM: Awram gáon, kérelmem is volna. A Monti ház a legszorosb kontaktust desiderálná a Ben Asher firmával s a pozsonyi Mandelli bankkal. Én még nőtelen vagyok, és Avram úrnak charmante leánya vagyon ... IBRAHIM: Fiam, még nem is láttad. Hátha kehes, púpos, fél szemére vak? SALOM: Nú, azért annyira nem kell feldícsérni. IBRAHIM: Behívom, tékéntnétek meg egymást. Én nem vagyok ellene, de oliyan akaratos az én sdkszem, hozzája szigorú lenni soha nem tudtam. — Lea! Lea! LEA (belép): Atyám. IBRAHIM: Leányom, prezentálom néked Salomo Perger-Monti urat LEA: örvendék, Mandelli Lea vagyok. SALOM: Mandelli kisasszony, nincs időnk hosszas nyájaskodásra, Cebáoth szekercéje rajtunk. Mingyárt meg kell vallanom, engem a Monti cég leánynézőbe küldött. Gyönyörködve nézem kegyelmedet, mintha Szuiamithot látnám: tehát nem csak a Monti és Mandelli bankházak szövetsége intéztetik ... LEA: Nagyon megtisztelő, hogy a Monti cég kér feleségül, nem Perger Salamon úr. De én nem leszek semmiféle cégnek hitvese. SALOM: Rossznál fejeztem ki valóban igaz és tiszta szándokom. IBRAHIM: Vigyázz, imez igen forró 888
