Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 10. szám - Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (tragikomédia)

Ambrusod érintésit csókolom rajtad. Lea, őrjítő szép vagy! Imád tégedet ama dali prédikátor, nem csudálom. IjEA: Mi közéd hozzá, ne kínozz. SUSÁNNA: Irégyelem azt ki majdan beköti buta fejecskéd, te körösztyéni áldozatos jóság, te!

LEA: Sokra megyek a ti áldozatos jóságtokkal. Veszett ordasok vagytok, kö- rösztyének, te is Susa, mindannyian! SUSÁNNA (arcát Lea keblébe túrja): Te kis bides sidó, te!

XII. Jelenés

(Ibrahim házában színjáték-próba. Számúit trónon, Apollo szerepében. Ambrus, Lea, Susánna jelmezben, Windeck jelmez nélkül.)

LEA (hármat tapsol): Azért is folytatjuk! Bárhogy forog a história, a nagy hűs-őllő, vér-kalló malom, mink tovább játsszuk külön kis komédiánk. AMBRUS: Az istenségtől alázattal tanácsot kértünk, most ő kegyesen válaszol. Na szólaljon mán!

SZÁMÚUL (mint szentélyében trónoló, babérkoszorús, lantos Phöbusz): Ember-fi, reszkess, te porhoz hasonló! Szent magányomban én vagyok Apollo, Tüzes pompában az égen iramló, Földre nyilalló.

Mert ájtattal kérsz, vedd ezen igéket: Kén-fúvó sárkány dúlja e vidéket. Amellik szép szűz győznöd megsegélhet, ö vezet, éltet.

SUSÁNNA: Windeck basa, kegyed leszen a tűzokádó sárkány; legyen szivél- les, öltné fel azt a róm-klepetust és maszkot; szóllani nem kell, de mikor Amarillisz ledöfé, el ne feledjen megtudni.

WINDECK: Gilt. (A sarokban tarkán heverő vörös-csíkos sárkány-ruhát és vicsorító sárkány-fejet mayára veszi; ijesztget.) Hu-hu-hú!

AMBRUS (mint Amarillisz, dárda kezében):

Látom is már, sárkány kúszik, Hegyrűl völgybe hason csúszik, Bödös száján kéngőz úszik,

Minden hervad, elbúcsúzik. SUSÁNNA (mint Néra):

Ah! én félek, elfutok. (Visszavonul.) LEA (mint Klorinda):

Én melletted maradok.

AMBRUS (Amarillisz, döf a dárdával): Most — johába lándzsa sértett! WINDECK (sárkány, elterül a földöm.). LEA (Klórinda):

.Jaj! torkának lángja éget,

Elhervadök, kedvesem,

Virulj győzedelemesen. (0 is elterül.) AMBRUS (Amarillisz):

Még egy döfést a szívébe!

Immár mindörökre vége. SUSÁNNA (Néra, visszatér):

Elpusztult a sárkány És szegény Klorindám,

Testére borulván Könyűt hullatok. Balszerencse láttán A jóhír kegyetlen:

Vándorom, egyetlen Híved én vagyok.

AMBRUS (Ama.rillisz):

Hegy-völgyre áléivá Elveszett a sárkány.

De ne örvendj, Néra,

Klorinda halálán.

Jó Klorinda egy volt,

Gyáva Néra sok;

Egyetlenem megholt,

Utána halok.

(Klorimdára borul.)

SUSÁNNA (Néra):

Oh te banga! ha nem kellek,

Már a szélbe messzi lengek,

Nézd ragyogva tűnő szárnyam, Napsugárban szűnő árnyam. (Elfut.) SZÁMÚIL (Apollo, felkel a trónról):

Én szent Apollo, mint egy arany a.mát, Adom bátorság és hívség jutalmát: Szűz feltámadjon, ülje diadalmát És lakodalmát.

LEA (Klorinda, tétován felkel):

Ah, merre jártam?

Hol is vagyok?

Szívedre zártan Szívem dobog.

AMBRUS (Amarillisz^ áll Klarindával): Alvilág foglya Megéledett.

Nem halál rabja Az ki szeret.

LEA: Eddig volt, tám igaz se volt. Fussunk szörbetet inni. S aki megveti az édes levet, igyék szkokéi meg daindoli bort.

(Mind elmennek. — Kis idő múlva Su887