Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (tragikomédia)
(Megsimogatja az ölében fekvő férfifejet.) Elalutt. (Hálóköntöse lehull, alatta Evelin ruhája; Lea sötét haja is átváltozik Evelin szőke hajává. Lea, Ambrus álmában, átcserélődött Chernél Evelinára.) AMBRUS (csend után): Evelin! EVELIN: Nem ösmérlek, idegen vagy. Maradj a sídó leánnyal. AMBRUS: Tudod Evelinám: mikor az ember kivert hontalan bujdosó, s egy nő pártul fogja, fedele alá befogadja: vagy ő, vagy a halál. EVELIN: Bizonnyal szelbb a gazdagabb, mint én. AMBRUS: Nékem akkor is te vagy egyetlen mindenem. RADONAY (álomkép, megjelenik barát-csuhában, két térdén két parasztmenyecske ül): Református? — Református? — Tüstánt térjen ájétatos életre, jámbor erkölcsre. (Szorongatja a két menyecskét.) Jaj csibelléim, rögtön befallak! RÉSZEG JANICSÁR (az álomban egyszersmind Dzserdzsis aga, handzsárral vagdalkozik): Török vagy, megöllek! RAIDONAY (barát-csuhája lehull, Ib a- him áll kaftánban): Térjen meg atyámfia, térjen Izraelhez, innepeljen szombatnapot, tartsa Mózses törvényeit, s családomba fogadom. Hogyha leányommal szerelem történt, reményiem tudja kötelességét s elveszi feleségül. (Kardot ránt.) AMBRUS: Ments meg, rejts el, Evelin! (Saját kiáltására fel. iád; az álomalakok eltűnnek.) LEA (megint hálóköntösben, Lea-haj- jal): Aluttál, Ambrus, valaki Evelint emlegettél. Már máskor is hallám tüled. Ki az? AMBRUS: Valaki. Mindegy. Elmúlt. LEA: Akkor nem emlegetnéd. Ha Eveimé vagy, az övé maradj. AMBRUS: Tudod Leám: mikor az ember kivert' hontalan bujdosó, s egy nő pártul fogja, fedele alá befogadja: vagy ő, vagy a halál. LEA: Bizonnyal szebb s gazdagabb, mint én. AMBRUS: Nékem akkor is te vagy egyetlen mindenem. LEA: Értsél meg Ambrus: mi ketten nem vagyunk közös valláson. Atyám átkát nem vonhatom fejemre. Élni se tudnék többé, nem sok örömed telnék bennem. AMBRUS: De miért ne lehetnénk egyazon hiten? Miért ne metéltetnék körül, s tartanék szombat innepet, meg mind a ti törvényi teket ? LEA (viharosan öleli): Feláldoznád hited énérettem? AMBRUS: Átlépnék szombatos körösz- tyénné, ők a ti törvényitekben élnek. Különbözés csak annyi, hogy Jehova mellett a Krisztus Jézust imádják. Ö maga a szeretet, irgalom, áldozat — mint te, Lea! Az ő szerelmes szolgáló leánya vagy te, ha nyilván még nem is tudod. LEA (csalódottan): Atyám elátkozna Jézusért. AMBRUS: Végetted mindemül lemondok. Csak egyrül nem. Krisztust megtagadnom — semmiért, senkiért, Lea, még érted sem, soha. S atyád nem adhatna nékem, ha Jézussal s Jézusban szeretlek? LEA (fáradtan): Megtudjuk majdan, Ambrusom. Taíám, egyszer ... X. Jelenés (Ibrahim házában. Dúltan kóvályog a török vezérkar: Szulejman, Hajdar, Orkhán, Dzserdzsis, Ibrahim. Oldalt áll a boncsokkal Szamuil.) HAJDAR (dühöng): Fenébb, dögsége- sebb szégyent soha még! Soha, miolta gennyes pokol vartyog e világon! Ott valék Budavár alatt, s tétlen látnom kelle, miként morzsoljuk szét ennen magunkat, isz a taknyos német hercegekkel s .födött ármádiájukkal könnyeden elbánhatánk vóna — hanem (kiköp) ez itten, Szulejman nagyvezir, mintha ezrivel juhokat terelt vóna tűz- essőbe. SZULEJMAN: Szultáni parancs követeié. Hót én csak néztem, hadd vesszék mind a mozlim, nékem ugyan nem fáj, én bogumil bulgár vagyok, eléggé nyögünk az ottomán alatt. HAJDAR: Én se vagyok félpogány elrohadt török, hanem igazhitű kemény tatár, de mégis... azt a szentséges hú- ri-paradicsomát! ORKHÁN: Az őrjült Mehmed szultán 884
