Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (tragikomédia)
már ölvevéd, ne kérkedj vele, mert a donáoiók s kreditek mind becsukódnak. BAYERN: Te gondolod aztat! Ha hírűi veszik, hogy a budai mespóhét mind le- öMösénk s kirafolánk, Frankofortéban az öreg Rothschild hét gyortyát gyójt háladásul, s Prágában Mendel khaszid- táncot lejt örvendezvén. Avagy azt hiszed, mi a németek háborúját víjuk? Fijam, irégyellek tiszta lélkedért. Ez nem Lipi papa inváziója, hanem a vereshajú éjszaki askenáziké a déli setét szefardok ellen. (Hosszú fület mutat.) Skajah! Smá Jiszróél! Két ballábbal-előre! LOTHRINGEN : Édes kis onokám, te megbolondultál. Mekkora lázad van? (Megtapint ja Bayern homlokát.) Aj jé! BADEN (Savoyához): Bármennyire kedvellem is, ha rúgdosol éngem: felszólítalak, hadd abba. SAVOYA: Nem hagyom, mert megkut- lantád a Franciskámat. BADEN: A kantinos jányt? Nem csak én — az egész regiment. SAVOYA: A regiment — annak szabad. De te oly undbk, bolhás, tetves, rühes figura vagy, hogy utánad nincs kedvem reá fekünnöm. BADEN: Nem bírom, ha szembe dicsérnek. S ha nem kaptál vóna török nyíllövést ... SAVOYA: Beforrott. (Laza kézfejjel verekednek.) ' LOTHRINGEN: Halt! A Franciskáiul oly bibliai magfolyást, bélpoklosságof, fekélyeket kaptok mindketten, hogy meglágyul az agyatok. A háborúban haggyátok a fejérnépet a közvitéznek; a főtiszt csurgassa földre magvát, mint Onán. Mivel súlyosabb sebet kaptok a lyánytól, mint a szpáhi buzogánytól. BAYERN: Ügy vágyon! Végy egy kirágott dinnyehéjat két térded közzé, s nagy búsultodban fejed hajtsd bal kezedbe, s jobbodba fogjad rücskös szerelmi álmod, aztán spricc, a dinnyehéjba. Ez a hősi elintézés. LOTHRINGEN: Sa héjban feredő magzatodhoz híjd meg keresztszülőknek Leopold császárt és Eleonora császárnét. ŐRSZEM (kint): General Hocher und Oberst Hencker! (Hocher és Hencker belép.) HOCHER: Gotthelf, Gotthelf. A császári és apostoli királyi felségtől levél érkezett. LOTHRINGEN (átveszi, olvassa): Mi, Leopoldus — Germánia, Hungária, Bohémra satöbbi satöbbi — végtelen jószívűségünknél fogva, katonáinkért együttesen s egyenkint atyai szívvel aggódva, elrendeljük, hogy Buda dicsőséges visszafoglalása után diadalmas hadseregünk a nyomorult ellenséget tovább ne üldözze, hanem szerető kebelünkre hazatérvén — satöbbi satöbbi. (Bólint.) Teszünk róla. HOCHER: S a titkos záradék: Vannak- e török kémek, kik aljasul belopakodtak hadrendjeinkbe? Ezt kell fenség- tekkel egyesült erővel kinyomoznunk. LOTHRINGEN (ásít): Nem tudom. Ekkora ármádiában bizonnyal előfordul. Kibírjuk. HOCHER: Ö császári felsége másként Ítéli meg. Aggódik az elvetemült árulók miatt, és ellenük határtalan haragra gerjedt. HENCKER: S ha ez alávaló latrok személye még kiderítetlen: halálra ítéljük mindazokat, kik feltételezhetően árulók lehetnek, vagy lehetnének. Példát kell statuálnunk, a hűtlenségtől mindenkit elriasztanunk. BAYERN: Én humánusabbat ajánlok: mindnyájan telepedjünk körbe és ona- nizáljunk. S akinek legelébb elsül, azé legyen a boncsok. HOCHER (nevetés nélkül, fa-arccal): Hihibi-hahaha. Fenséges uraim, a legnagyobb mérvben helyeselhető, hogy a táborban vidámság lakozik, a pajkos- ságot is beleértve. De most sajnálatos komor ügyről tárgyalunk. Kérem a tiszti lajstromot. HENCKER (lapoz)-i Ramocsaházy Endre kapitány. Elsőként ő foglalta el Buda várfokát. Erős, vakmerő, igen veszedelmes ember. HOCHER: Nem élhetünk félelemben. Ilyennek nincs helye közöttünk. Még ma kivégeztetik. HENCKER: Petneházy Dávid ezredes, ö is az első ostromlók között vala, s a magyar katonák igen figyelmeznek reá. HOCHER: Szörnyen veszélyes. Azonnal kiirtandó. HENCKER: Eiáth János zászlós. Még 881
