Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (tragikomédia)
Tehozzád, magasztos! esd a kétség rabja: Igaz ösvényemet mellyik szűz mutatja? SZAMUIL (trónjáról felpattan): Ajvé! Haszt e gezeresz! SUSÁNNA: Beteg vagy Samukám? LEA: Megbolondultál? Minek rontod el játékunkat? SZAMUIL: Most kajadálák odakünt az utcán: elvesztettük Buda várát! (Mind ide-oda rohamnak.) IBRAHIM (felbukkan az Apollo-trón mögül és belép): Tennap estve — a keresztyén kalendáriom szerint ezerhat- száznyolevanhatodik esztendő, szeptember hó másodikén — elesett Buda. Szu- lejman nagyvezir gyorsfutárja épp most hozá a hírt. ORKiHÁN (buzogányt ragad): Mindenki készenlétben ... DZSERDZSIS (handzsárral vág Ambrus felé): Itt a kém közöttünk... AMBRUS (tőrrel védekezik): Vigyázz, megjárod! LEA (a kettő közé ugrik): No-no! WINDEOK (felkap egy pajzsot): Én nem tehetek róla! SUSANNA (a támolygó Szamuilt támogatja): Rosszul lettél? IBRAHIM (magasra emelt tenyerekkel): •Kümmt e groisze dalesz, ne bomoljatok, nyakunkon a há... (A szó és mondat félbemarad, mindenki mozdulatlanná dermed említett helyzetében, mintha megállt volna az idő — így megy le a FÜGGÖNY.) MÁSODIK RÉSZ Vili. Jelenés (A függöny szétnyílik. A színhely az előbbi; a nyolc tagú csoport ugyanúgy áll a szünet után, mint az 1. rész legvégén, mozgalmas helyzetében mozdulatlanul, időtlenül.) Hang a nézőtéren: Jé, még mindig így állnak! IBRAHIM (végre folytatja szavát s mondatát; s ekkor az egész társ ság panoptikum-szerű merevsége feloldódik) : ... ború és mindenki észnél legyen! SZAMUIL: A budai basa elesett s véle több mint húszezer török. A zsinagógába menekült sidókat lemészánlák. S a német és magyar hadak hamarosan megindulnak dél felé, miellenünk. DZSERDZSIS: Ne féljetek, vagyon elegendő janicsárom, s álgyúim, kumfoa- radzsi tüzérségem. ORKHÁN: S az én lovas szpáhi seregem. Továbbá mohácsi, pécsi, siklósi helyőrségem. Csak a szultáni s nagyvezért parancs ne gátoljon cselekednünk. IBRAHIM: Mit mível az ellenség, megpihenvén a siker után? Itt a bűvös ke- restály glóbusz — hókusz-pókusz — lessük meg vezériket. DZSERDZSIS: Eh! illy helhezetben haggyad a gyerekjátékot. ORKHÁN: Varázsló kádi, kezdjed! DZSERDZSIS: Bölcs kádi — hókuszpókusz, bolond kádi. ORKHÁN: Én erőssen látnom s tudnom akarom. (Mind háttérbe vonulnak.) IBRAHIM: Elsőnek jőjön a fő-marsall, Lotharingiai Károly herceg. Utána Maximilian bajor király. Aztán a két ifiú generális, Badeni Lajos és Savoyai Jenő. (A jelzett sorrendben fellép á négy német fejedelem.) Épp együtt vágynak a nagytétényi táborban egy sátor alatt. BAYERN: Töméntelen kéneset zsákmá- nyolánk! Még lángol Buda, s én már győzedekni medáliáka,t verettem. (Kerek érmet ad Lathringemnek.) LOTHRINGEN (az érem feliratát olvassa): Buda Lipóthoz tartozik, És Mahomet leáldozik, Buda s aranyja elveszik, Érette béke vétetik. (Az érmet megfordítja, s olvassa.) Arany békére váltható, Mert fáradt Ion török, sddó. (Visszaadja.) Minek iratád reá a ma- homedánok mellé az izraelitákat is, te idióta? Isz a Rothschildok, Mendelek, Reyesek pénzin háborúzunk — Leopold császár mit sem adott, a kufár leviták s vérmes köbének fizetnek bennünk. Oly nagyra vagy az elvett aranyokkal! Pedig ha töméntelen is, a harcban úgy elkenődik, mint nyélen a takony. De ha 880
