Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (tragikomédia)
WINDECK: Szálem aleikum. AMBRUS: Ni csak, a sárvári Herr Ko- missar! Mi szél hozta erre, az oszmánok közé? WINDECK: Az mi a deák urat. Követségbe küldtenek, s itt ragadtam. Már én is török vagyok; Orkhán bég olly kegyes, hogy rezidenciáján ada szállást nekem. Budavár német ostroma immár kudarcba fúlt — mindenfelé diadalmas a félhold s a lófarkos boncsok — maholnap körülmetéltetem s Mahomet- vallású leszek. Allah aktoar! AMBRUS: Nagyot változa kelrned. Engem még elűzött volt, mivel oktalanul Thököly s a törökök követőjének alíta. WINDECK: Legyen hálás nekem! Már akkoron is titkos török-párti valék. DZSERDZSIS (a hölgyekhez, Ambrusra mutatva): Ám e férfiú nincsen körülmetélve ... LEA (közbevág). Tudom. SUSÁNNA (elfintorítja arcát): Tapasztalatból. DZSERDZSIS (megremeg): Valóban? SUSÄNNA: Csak truffáltam. DZSERDZSIS: Szépeim, óvakodjanak ezen körösztyén prédikátoriul. Ibrahim kádi jobban megnézhetné, kit fogad a palotájába. ORKHÁN: Áh, nem veszedelmes; Ambrus úr komédiát tanít a leánykáknak, ezért szeretik. Mindég csak unatkozzanak? WINDECK: Komédiát? Emlékezem: Leila és Medzsnun. LEA: Dehogy is. Amarillisz, Klorinda és Nóra. WINDECK: Eléggé helytelen, hogy nem török játék. AMBRUS: Annakidején pedig a török játékot helytelenítő, s miatta engemet elüldözött! WINDECK: Változhat is az ember. Tudják mit? Kedveseim, fogadjanak bé engem is a játékba. SUSÄNNA: Már a drámai personákat mind kiosztottuk. Legfeljebb, mikor belépünk Apolló szentélyébe, a Herr Ko- missar lehetne ajtónyitónk. DZSERDZSIS (vésztjóslón): Jöjjön csak tiszteletes úr! ORKHÁN: De ha merészled bántalmaznod ... AMBRUS: Állok elibe. (Dzserdzsissel félrevonul.) DZSERDZSIS: Hallja kend, e két dáma enytim. Értvei? És aki ezt nem érti, annak pofájába mondom — a ronda pofájába, megértvei? hogy velem gyűlik meg a baja. ORKHÁN: Barom állat. SUSÁNNA: Inkább kezdjük a szcénát. Játszom én is. AMBRUS (középre áll): Az elejit most elhagyjuk. Én Amarillisz pásztor, s két vezérlő tündérem, Apollo templomához közelgetünk, az istenség tanácsát kérnünk. Ott a szentély ajtaja — oda áll Windeck úr; s akik nem játszanak, üljenek félre. (Ambrus, a két lány közt, megáll Apollo ajtaja előtt.) LEA (mint Klorinda): Remegve félek! Sok nagy veszély les, Echo szorozza A lépteket. Az istenségnek Nyugsága kényes, Forduljunk vissza, Amig lehet. WINDECK (buzgón): Darf ich öffnen? AMBRUS (int, hogy még nem). SUSÁNNA (mint Néra): Ha lelked retteg, Inkább maradj fcünt, Csak én kísérem Szép pásztorom. Merész szivemnek Aggálya eltűnt, Apollót kérdem S meghallgatom. AMBRUS (Windeckhez): Most! (Windeck ajtót tár. Benn trónol Számúit mint Apollo, fején babérkoszorú, testén redőzetes palást, kezében lant.) LEA (mint Klorinda, leborul): Ah melly látvány: Élő bálvány! Elalélok Phöbusz láttán. SUSÁNNA (mint Néra, leborul): Mint a márvány! Hlyet látván Tigrisből lesz kezes bárány. AMBRUS (mint Amarillisz, leborul): Jupiter magzatja, szépség áradatja, Minden bölcsességnek ékes foglalatja, 879
