Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 10. szám - Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (tragikomédia)

Férfi ember,

Teneked kell Választanod itt. SUSÁNNA (mint Néra):

Válaszd ötét,

Meggyötrődet,

Haggyál engem el;

Majd gondolsz rám,

Sietsz hozzám És ralbom leszel. AMBRUS (mint Amarillisz):

Billió szépek, egy kegyet kérek,

Ajtaját látom völgyi szentélynek, Vélném Apollo jósló helyének,

Jányok, jenünk bé, tanácsot reményiek (A játék félbemarad. Most látszanak a nézők: Ibrahim, Orkhán, Dzserdzsis.) LE A: Mostan még csak eddig tanultuk. (Ibrahimhoz fut, ölébe ül, átkarolja apja nyakát.) Jól jácctam, Fatalébn? IBRAHIM (megcsókolja): Mint ördöng a pokolban.

SUSÁNNA: Lássa, eme Bornemissza tisziteletes hogy s mint rontja meg egyetlen leányét főbíró uramnak, meg engemet is!

LEA: Már úgy a komédiában élek, nem is Lea vagyok, hanem a gyenge Klo- rinda, e meg itten a gonosz Néra. DZSERDZSIS: Immáron vége a komédiának! Mivel a három játszó szemeli közzül kettőire halálítélet borul. Nem élhetnek tovább.'

ORiKHÁN: Te hóhér, vadbarom, hiszem a szemed kigurúl, ha Susira nézői.

DZSERDZSIS: A Sah-in-Sah rendelete. Követelem. Értvei?

ORKHÁN: Viszontag én vagyok a pe- csevi szandzsák-bég, és megkegyelmezek.

IBRAHIM: Én meg a pecsevi kádi vagyok, és hitelesítem a kegyelmet. DZSERDZSIS: Nem kádi, hanem elítélteket rejtegető áruló. Vélök egy végezetre jutsz.

IBRAHIM: Úgy éljek én! Miért,

Dzserdzsis aga, te soha nem voltéi halálra ítélve? Ládámból húzhatom elő az ellened hozott végzéseket — na mi vagyon?

ORKHÁN: Én ügyelek, hogy Baranyában élni lehessen: hús, liszt, tej, bor

legyen; ő meg mindenkit kipusztítana. Főként a tükéket. Penig láttam, hogy a bort csak úgy dönti magába. És múltkor érkezett egy akasztási parancs, holmi Ahmed ellen; hát Pécsett száz Ahmed is szaladgál; s ez követeié, hogy valamelyik Ahmedet lógassam fel, csak a pecsétes papirosnak igaza legyen. DZSERDZSIS: Törvény, rend, tiszta erkölcs nélkül szétzüllyed a birodalom. És minemű színjáték taníttatik bt a kádi palotájában? Szicília, Etna, taliá- nok. S az ellenünk harcoló császári sereg csurig taliánokkaL Kedvet csinálnak az ellenséggel való cimborálásra; netám muzulmán igazhitű játék nincsen?

LEA: Hogy ne vóna. Ambrus először Leila 'és Medzsnun szomorú históriáját ajánlá, de nékünk nem teccett, mert ki se látunk a mozlim piszokbul és szemétből ; folytonosan a müezzin gajdo- lási, a dervisek ümmögési, a mullahok mormogási. Ha szebb nincs, tehát álmodjunk szebbet; s ezért szerzé körtünkre ő a szicíliai versengést. DZSERDZSIS: Ibrahim kádi! már elég koros vagy, legyen eszed, oltalmaznád háremed eme fajtalan pogány veszedelemtől.

IBRAHIM: Legyen igazad. Várj

Dzserdzsis aga, mutatok én különb komédiát! Hol a csodatévő kádi varázslatos kerestály glóbusza? Mingyárást ollyat kukucsáltök benn — hókusz-pókusz! SUSÁNNA: Jaj, ezt én is látnám. DZSERDZSIS: Csakmégfenébb pogányság ne légyen.

IBRAHIM: Nem lészen pogányság.

Rögvest ti szemetekkel látandjátok, ti fületekkel hallandjátok, hogy a hűséges és szentséges Padisah, negyedik Mehmed, meg a hitetlen aljas bécsi császár, első Lipót, miképp alkudozik Budának birtokolásáról és az egész világról.

(Kétfelöl betolnak két trónszéket, köztük jókora táxvolság marad. Egyiken félhold és csillag, ráírva gót betűkkel: PORTA. Másikon a kétfejű sas, és gót felirat: BURG. A török trónon a nagy- turbános IV. Mehmed, a németen a koronás I. Lipót.)

SUSÁNNA: Micsoda mirákulum!

874