Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (tragikomédia)
Ambrus és néhány férfi meg asszony a földön, rongyokon hever, várakozik.) AMBRUS (álmosan): Miikor nyitják Pé^ esett a város kapuját? EGY ASSZONY (fekve feléje fordu'): Mi már dél óta itt várakozunk. Estve sem engedtek be, csak kikajabáltak, várjunk reggelig. EGY FÉRFI (dörmög): Nem tóm mitű félnek. AZ ASSZONY: Egész nap kénozó hév- ség vala, csupán a Barbakán torony terített hűst reánk. AMBRUS: Micsoda világ ez! Zalavár- túl délebbre már csak hírbül tudják, mi az asztal, az ágy, a terítő. AZ ASSZONY: Meg a szappany. Azt mondják, itt Pécsett van egy, holmi gazdag kufáré, tíz esztendeje nem használta senkise; de mindenki a kufár házára mutogat: ott bent vagyon a szappany! Mesélik, hajdan a longobárd királyné mosdózott vele. Mások szerint egy páriizi híres szépasszonyé volt, s midőn elveszté, menten megöregült... ÖR (megjelenik a falon): Kapu-nyitás! A CSOPORT (sürög): Hun a bugyrom? — Ne húzd, az enyém! — Akarsz egy kormosét? — Én jöttem előbb! ÖR: Mit ti gondoltok? Csak egyenkint. Kit eresztek be, majd én mondom meg. (A férfi s az asszony valamit susog, mutat, ad neki.) Jó, bemehetnek. (Ambrushoz.) És-ked? AMBRUS: Én a balatoni janicsárokkal jövék. Hova lettek? ŐR: Azok már jól megvagynak. Mind függenek a fán. AMBRUS: De miért? Nem raboltak, mit se vétettek. ŐR: Bár raboltak s gyilkoltak vóna! Attól vígan élhetnének. Az lön a bajuk, hogy a Balatonnál nyilván sokszor találkoztak a német s magyar hadakkal. Már pedig, aki sokát látott volt, és mindenféle híreket tud, aztat nem szeretik. S ha ked vélök társalkodók... Jere csak, Hercsula, te cigán bakó, aligha munkád nem akad. HERCSULA (hatalmas termetű fekete ember, kis targoncával, a kapuban): Fo- gadjisten, effendi, fáradozzsék bésá’la- ni. AMBRUS: Én a sárvári Nádasdy Péter gróf úr követe vagyok. ŐR: Azt bárki mondhatja. Hercsula, vonjad a Hadzsi Ibrahim kádihoz, hadd ítélne felette. Jó utat a másvilágba, (Elmegy.) , ;i,y HERCSULA (Ambrust a kordéra rak, ja): Baksis, toaksis! AMBRUS: Nincs egy fityingem. HERCSULA: Akkor te nem is vagy effendi, csak tetves csávárgo, magám fáj- tá csóró mangatóró. (Húzza a kordéi.) Azs illen anyátlant seretem. Ne fejj, nem húzslak' karába, szép gyengén fel- ákástlák, vagy lenyákázslák, hogy egyet se nyikkánsz. (Egy kapuban megáld, ott vár Ibrahim.) AMBRUS (kiszáll, hajlong): La dllaha il Allah! ja kerim, ja rahim, ja fettah! IBRAHIM': Ne fáradozzék, melly nyelven beszél? Ich spreche teutsch, urig- risch, italienisch. Avrarh Mándélli vagyok Pozsonyból, csak itt' hívnak Ibrahimnak. Io sorio a sok Umbetamt közt ein Gebildeter; nem kell félni főiem, párancsoljon besétálni. AMBRUS: Hatalmas az Űristen irgalma! (Bemennek.) IV. Jelenés (Ibrahim házában. Ibrahim, Ambrus, Lea, Susánna.)IBRAHIM: Idvezlem, Bornemissza uram, érezze jól magát szerény hajlékomban. Ez itt a háremem! Nű, nem egy echt hárem, mert én csak kifelé vagyok Al- lah-hitű, bent Jehovát követjük. Csák egy feleséget tartok; Eszter, most épp nincsen itten, főz a konyhán. Eme hölgy, védelmem és fedelem alatt, az üldözött hercegnő, Báthory Susánna. AMBRUS (meglepve): Oh! sokai hallék felüle. SUSÁNNA (bókol Ambrus előtt): Síive. AMBRUS (térdéé hajt): Salve. IBRAHIM: Imez pedig tulajdon édes leányom. AMBRUS (Lea felé imbolyog, mint álomban): Evelina! . LEA (nevet): Miért gondolja? Én Lea vagyok. , AMBRUS: Igen hasonlít valakire, kit Eveimnek neveznek. SUSÁNNA (nevet): Ha Evelina szép és szerelmetes, Lea nem is bánja talám a hasonlatosságot. 871
