Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (tragikomédia)
LEA (meglegyinti Susánnát): Eriggy már! IBRAHIM: Kellemesen mulassanak. Sajnos, én mostan nem érek rá tovább, kezdődik a divén, a hadi tanács. (Egy függöny félrehúzódik. Hosszú alacsony asztal mellett a földön, párnákon sorjában ül négy turbános, szakállas férfi: Szulejman basa nagyvezér, Haj- dar tatár khán, Dzserdzsis janicsár aga és Orkhán pécsi szandzsák-bég. Szamuil szolga, kezében lófarkas zászló, mellettük áll.) SZULEJMAN: Magunkra kévánunk maradni. (Lea és Susánna, Ambrust közrefogva, elmegy.) SZAMUIL (a zászlónyéllel hármat kop- pant a padlón): Kezdetik az igaz szeretőknek társalkodások a rósa-lugas- ban. (Vigyázzban áll, a zászlót ünnepélyesen, egyenesen tartja. Az ülő cso- portozat is rangosán megdermed.) IBRAHIM (fején a piros fezt turbánra cseréli, a sorba ül ötödiknek): Köszöntőm a Napként tündöklő Padisah helyettesét, a Hokiként ragyogó Szulejman basa nagyvezirt, ki nékem szépséges szerelmesem. (Hajlong.) SZULEJMAN: Idvezlem az aleppói sei- ket, a Mekkát-járt szent hadzsit, Pe- csevd Ibrahim kádit, aki nékem mézes csókú kedvesem a mennyei pálmafák alatt. (Hajlong.) IBRAHIM: És mind az én gyönyörűséges szerelmeseimet, Hajdar tatár khánt, Orkhán béget és Dzserdzsis agát, akikkel éjjel-nappal szeretkezni kévánok. (Hajlong.) HAJDAR: Mink is csókoljuk csattogó ajakú bülbül madarunkat, Pecsevi főbíróját, kinek jázmin lehellete nélkül élni sem tudunk. (Hajlong.) SZULEJMAN (kifelé szól): Írnokok, jegyzettétek az elhangzott fontos hadi titkokat?— Igen? —Akkor kissé enye- legjünk, ezt nem kell jegyezni. (Szamuil a zászlót lelógatja, testtartása lötyögős, két lábfeje többnyire befele fordul. A rangos csoport is minden átmenet nélkül ellazul; egyik vakaródzik, másik a lábát az asztalra rakja, stb.) HAJDAR: Szulejman nagyvezir, te sápoló gazember, aki a megvesztegetés dénárjait és tallérjait tíz körömmel kaparod magadhoz: megint mit fizetett néked a bécsi császár? Hogy nem engeded Buda várát megvédenem! Két- három hétbe se tellik, és Abdi basa helett Károly herceg fogja Buda várában az üllepit türülni szultáni hártyapapirossal. Tudd meg, tatárjaim harcra készen állanak Móduvában, Kipcsakban, annyian vannak, mint a felhő, akár a Rajnáig és Szajnáig meg sem állok válók — s ha nem hagysz cselekednem, te kötnivaló disznóhólag ... SZULEJMAN: Kuss, hájfejű bihal, esztelen víziló. (Kiszól.) Folytatjuk a tárgyalást, jegyezzék. (A csoport megint rangossá merevedett; Szamuil délcegen, vigyázzban áll.) Tám valamit óhajt Hajdar khán, az én mósusz-illatú gilicém? HAJDAR: Oh Szulejman nagyvezir, mámorító nézésű bűbájosom, ki okozna búbánatot téjfehér keblednek? Inkább pihenjenek hadaim s vesszék Buda, mintsem csillagfényes könyűid árját fakasztnám. SZULEJMAN: Az én igaz szeretőm nem szomorít meg engem. DZSERDZSIS: Orkhán bég, vaníliát és szekfűszeget lehellő szívszomjúhozta- tóm! mekkora kéjmámor nekem, hogy véled éldelhetek a paradicsomi fényű Pecsevi városnak balsamum-ligetjei s nárdus-kertjei közepeit... Orkhán (kiált): Szünet! (Megint általános ellazulás.) DZSERDZSIS: ...a csatornátlan ká- tyús Pécsnek lapiulevelei s csollánjai közepett, ahol katonáink holtrészegen henteregnek — ámbátor a Korán meg- tiltá a borivást — mert a rác, sakác, bunyevác szőlősgazdákat és borárusokat nem engeded fölaggatnom a kerti fáikra. Mustosat fosnak a fejedre, te hüle! Értvei? ORKHÁN: Te ocsondok véreshurka, folyvást akasztanál; ha rád nézek, még a gerincvelőmet is kiokádom. Te kötteted fel a balatoni janicsár határőreinket, miért? Hősiesen harcoltak, mit sem ártottak. DZSERDZSIS: Az én janicsárjaim, azt mívelek vélök, amit jónak látok. De közülök egy még bujkál. Bornemissza Ambrus deák eme gyaurnak neve. Te rejtegeted, Ibrahim kádi! 872
