Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Weöres Sándor: A kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban (tragikomédia)
mesébe, miként az éjtszaka látásiba, minden beléje íér. WINDECK: Mutat nékiek török Éden- kertet, hogy oda kívánkozzanak! Voll mit herzigen Huren! Amikor éppen hadakoznak ellenök a miéink, unser grosser Kaiser Leopold és a német birodalmi seregek potyogó ticsőséggel! A Zweiköpfiger Adler, hoty is montyák matyar ? MÁRTON: Monstrum bifrons. WINDECK: Ne latin! Matyar, hotyan montya? EVELIN: A kétfejű fenevad. WINDECK: De nem fenevad! Az Adler az madár, mint pacsirta, pintyőke! AMBRUS: Dufla homlokú fene pacsirta. EVELIN: Kétfejű dühös pintyőke. WINDECK: Csúfolkodnak, vihognak, mind Thekelianerek, a törököt várják. Ecce conspiratio! Majd én szétverek itten. Bornemissza deák úr, ez egyszer még választhat: vagy láncon vitetem a császár börtönébe, vagy mehet a törökjeihez, szabad az út. EVELIN: Aber Herr Komássar! Wenn sie mich wirklich lieben ... WINDECK: Evelina hallgasson, a Thekelianerek elbolondítják. Itt a katholi- kus Sárváron úgy sincs helye kálomista deáknak, Ambrus ecsém prédikálna inkább a törökjeinek, vagy térne Allah kebelébe. Holnap indul Nádasdy úr követsége Pécs • városába, Ibrahim kádi- hoz, magyar lovakat adni mecsekalji bor ellenében; mind e buzgó arabusok, nosza, csatlakoznának a menethez, jó szívvel mondom: mire megiratik ellenek az elfogató parancs a conspiratio miatt, már hűlt helyeket lelném. (Wmáeck elmegy. Ambrus és Evelin marad.) EVELIN (Ambrusra borul, sír): Édes Ambrusom, melly veszedelmed énmiat- tam! AMBRUS: Eddig sem lehetett maradásom sohult. Miért épp most lehetne nálad, galambom? EVELIN: Beszélnék végetted ama vadszamárral ... AMBRUS: Hasztalan, ö el akar venni téged. EVELIN: Már pedig én komisszárné soha nem leszek! Akkor se lennék, ha tégedet nem ösmernélek. De tiéd vagyok — lehet, már szívem alatt a magzatunk. AMBRUS: Isten ne adja! Addig ne, valameddig el nem vehetlék. EVELIN: Hívem maradsz? AMBRUS: Míg élék, virágom. EVELIN: Testben, lélekben ? AMBRUS: Lélekben —bizonyosan; estben — ki tudja? EVELIN (pityereg): Még átölelsz, és máris hűtelen vagy! AMBRUS: Érts meg. Nem akartam én soha paráználkodnom, ezután sem akarok. Szerettem volna szűz tisztán élnem házasságomig, ezért könyörögtem Istennek, de... EVELIN: Nem segélt téged? AMBRUS: Talám segélt, ám az ő segedelme felfoghatatlan. Menekülés, bújdo- sás egész életem, és többnyire az asz- szonyok rejtenek és mentenek — mint most te — hát lehetett így szűz maradnom? EVELIN: Eszerint én nem a megmen- tőd, hanem a megrontód vagyok. Mit meg nem érek! AMBRUS: Ne baigáskodíj, reám figyel- mezz. Már kamasz fővel futnom kelle Kolozsvárral, Blandrata doctor arianus hívei elül, hogy meg ne öljenek, mivel Kálvin hitű vagyok. Egy cigány jány szöktete Debrecenbe — semmim se volt, mivel fizessek néki? A kamaszfi tisztaságát őnála hagyám. Vájjon Isten is így akarta? Vagy maradtam volna meg- men/tőmnek adósa? Nem tudom. Te tudod? Felelj! EVELIN: Ambrus, annyinak maradunk adósok... Egy cigán lotyónak, mér ne... AMBRUS: Aztán Debrecenben a kálvinisták vertek, csaknem megköveztek, nékik túlságosan arianus valék. Egy szép piros orcájú mészárosné ragada ki karmaik közzül. Ura vén va'la, s a menyecske gyermeket akara. Hálából meg is csináltam néki, gonoszúl cselekedtem? EVELIN: Még majdan eljő hozzád és attyának szóllít a kurafi — még én tápláljam és öltöztessem! Mit nem! AMBRUS: Debrecenbül futás Kassára, 868
