Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 9. szám - Zalán Tibor: Horváth Elemér: Maya tükör Szügyi Zoltán: Két part között két folyó Vitéz György: Jel - beszéd

Külföldi magyar könyvek

HORVÁTH ELEMÉR: MAYA TÜKÖR

(Szivárvány Könyvek Chicago, 1982)

Ha valaki az emigrációban élő magyarok lelki életének szocio-grafi'kus felvázolására vállalkoznék, Horváth Elemér könyvét bizonyára forrásműként használná munkájához. A Maya tükör ugyanis, esztétikai hozadékán túl, olyan üzeneteket továbbít olvasói felé, melyek megformáltságuktól elvonatkoztatva is fontosak, s messze túllépnék az ilyen vitatható esetekben bekövetkező banalitás-végeredményen.

A versek három ponton függeszkednek Horváth valóságán. E három életmeghatározó „történés”: az 1956-os események és az azt követő emigrálás; a nyugati létben megérzett, mind nyomasztóbban átélhető, s nehezebben elviselhető hazátlan- ság-érzés; valamint egy szegedi nőhöz fűződő szerelme, kit nem csak világrészek, de világrendszerek is elválasztanak tőle.

A felsorolták épp elég okot adnának számára a kesergésre. A költő azonban nem a kesergésre rendszeresített lélektani szerkezet. Az ’56-os események a fél életét Nyugaton leélő Horváthíból ma a „megérte-e?” kérdést hozzák elő. Természetesen, nem az akkori elveinek feladásáról van itt szó, hanem a felismerésről: embertelenül nagy, véresen komoly árat fizetett egykori vállalásáért, történetesen, hogy negyedszázadot kellett leélnié eddig hazájától, családjától távol. Megérte-e a nyugati szabadság, élet-mód-színvonal, szembeállítva a nyelvvel, gyermekkori tájakkal, ízekkel, szokásokkal. .. A személyes sors tragikuma azonban, költőről lévén szó, valamilyen esztétikai haszonnal mindig jár. Horváth Elemér verseskötetet jelentetett meg Rómában, Párizsban, Londonban, s most Chicagóban. Nyugaton vált költővé, s új könyve tanúsága szerint nem is akármilyenné.

Költővé formálódását a hazai gyökereken kívül rendkívüli módon és mértékben befolyásolták a külföldön megismert kultúrminták. Ahogy írja magáról és az emigráció irodalmáról Honfoglalás című versében:

Ez már nem is magyar mint Illyés népe

Oldódóban az exotikus kéve tibeti mantrák inka népdalok el-ellepik az alapanyagot Csokonai tüze Berzsenyi érce

messzebbről és halványabban ragyog De vallatni magunkat hogy mivégre mártottuk toliunkat nyugati égbe nem kell többé.. .

(Kihagyások, kiemelések tőlem — Z. T.)

Biztos kézzel megírt, nagyszerű és hiteles szonettek sora a könyv, kiállítása ízléses. Bizonyára a Szivárvány sokáig keresett kiadványai közé fog tartozni.

862