Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Kiss Ferenc: Csoóri Sándor I.
jelenségekről, a módszer újdonságairól: a „vágások”, asszociációk jellegéről, a vízióról, s utóbbi kapcsán a verseket összemosó tendenciáról. Mindenről tehát, ami e kísérletben fontos volt. Még a termékenyebbnek vélt irányt is megsejti, mikor egy „szociológiai hátterű” vagyis sűrűbb, jellegadó anyagból alkotott versben jelöli meg a mintát. Míg a többi bírálat alig tud elszakadni az utószó (Odaadás és elítélés) gondolataitól, Sükösd a versekre figyelve fürkészi a tehetség lehetőségeit. — A tehetséget különben mások se vonták kétségbe, sőt Hérával és Horváthtal vitatkozva Koczkás Sándor a szemlélet, a politikai magatartás mentését is megkísérelte. („Az idő begyógyuló sebhelyei.” Kortárs, 1963. 4. sz. 634.) Koczkás olvasata szerint Csoóri nemcsak a magányról tudósít, de kész arra is, hogy „velünk együtt jöjjön”. Szolidáris az elnyomott népekkel, nem ellenzi a kollektivizálást, nincsenek városellenes, na- rodnyik indulatai, magáénak érzi tehát a szocializmust is. Lidérceitől azonban — vagyis a személyi kultusz emlékeitől — meg kell szabadulnia. Ha nem is állt ki a barrikádra, mint Váci és Garai, az igent kimondta ő is, de ahogy vezetők és vezetettek viszonyát ábrázolja, abban még ott a bizalmatlanság, a bizalom katarzisát kell hát kiküzdenie. Paraszti gyanakvás vagy intellektuális viszolygás gátolja ebben? Mindegy, túl kell lépnie rajta, hiszen ők, a vezetők is közülünk valók. Koczkás védőirata dokumentum-értékű: tükrözi a helyzetet, melyben Csoórinak dolgoznia kellett, s példázza a költő-nevelés színvonalát és módszerét is. Horváth Zsigmond cikke és a Tudósítás... egy fejezete ugyanis egyszerre jelent meg a Kortárs ban (1963. márc.), Koczkás vitacikke ezek után. Az is tendenciát jelölő adalék, hogy Fogarassy és Sükösd bírálatát a Jelenkor közölte, egy harmadik szakszerű és megbecsülő méltatást — Kertész László írta — az Alföld, (1963. márc. 80—83.). Héra kritikáját pedig a Népszabadság. Csoóri beérkezésekor Héra fejet hajt a meggyőzőbb értékek előtt, s eredeti, találó felismerésekkel gyarapítja a Csoóri-irodalmat, de a hajdani oppozíció folyamatosságának őrzésére még egy évtized múlva is akad fórum és műbíráló. Ürügyet Csoóri mindig szolgáltat. Verseiben mindig akad any- nyi lazaság, esszéiben annyi vitatható, hogy műve és magatartása lényegét is kétségbe lehessen vonni. Védtélensége pedig valósággal provokálja a gyorskezű ítészeket. (Folytatjuk)
